< Zsoltárok 89 >

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Əzraⱨliⱪ Etan yazƣan «Masⱪil»: — Pǝrwǝrdigarning ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbitini ǝbǝdiy küylǝymǝn, Aƣzimda dǝwrdin-dǝwrgiqǝ ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitingni ayan ⱪilimǝn.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Qünki mǝn: Ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbǝt mǝnggügǝ tiklinip mangidu, Sǝn ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitingni ǝrxiǝlada mustǝⱨkǝmlǝwatisǝn — dǝp bildim;
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Sǝn dedingki: — «Mǝn talliwalƣinim bilǝn ǝⱨdǝ tüzgǝnmǝn; Ⱪulum Dawutⱪa ⱪǝsǝm ⱪildim: —
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
Sening ǝwladingni mǝnggü dawam ⱪildurimǝn, Tǝhtingni ǝwladtin-ǝwladⱪa ⱪurup qiⱪimǝn». (Selaⱨ)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Ⱨǝm asmanlarmu Sening mɵjiziliringni tǝbriklǝydu, i Pǝrwǝrdigar, Muⱪǝddǝslǝrning jamaitidǝ ular ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitingni mǝdⱨiyilǝydu;
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Qünki asmanlarda Pǝrwǝrdigarning tǝngdixi barmu? Ⱪudrǝt Igisining oƣulliri arisida Pǝrwǝrdigarƣa ohxaydiƣan kim bar?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Tǝngrining ⱨǝywisi muⱪǝddǝslǝrning mǝjlisidikilǝrni ⱪattiⱪ titritidu, Uning ǝtrapidikilǝrning ⱨǝmmisi üqün U ⱪorⱪunqluⱪtur.
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
I Pǝrwǝrdigar, samawiy ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Huda, Ⱪudrǝtlik Yaⱨ, Sanga ohxaydiƣan kim bar? Ətrapingda ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪiting turuⱪluⱪtur.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Dengizning mǝƣrurluⱪi üstidin ⱨɵküm sürisǝn, Dolⱪunliri ɵrkǝxligǝndǝ, sǝn ularni tinqlandurisǝn;
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Raⱨabni ɵlgüdǝk yanjidingsǝn, Küqlük biliking bilǝn düxmǝnliringni tiripirǝn ⱪilip tarⱪitiwǝtting.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Asmanlar seningki, yǝrmu Seningkidur, Jaⱨan ⱨǝm uningƣa tolƣan ⱨǝmmini bǝrpa ⱪilding.
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Ximal wǝ jǝnubni, ularni yaratⱪansǝn, Tabor wǝ Ⱨǝrmon qoⱪⱪiliri namingni yangritip küylǝr.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Ⱪudrǝtlik bilǝk seningkidur; Küqlüktur Sening ⱪolung, ong ⱪolung ⱨǝm kɵtürüklüktur.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Tǝhtingning uli ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ ⱨǝm adalǝttur, Muⱨǝbbǝt ⱨǝm ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪǝt daim didaring aldida mangidu.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Tǝntǝnǝ sadasini bilgǝn hǝlⱪ bǝhtliktur; Ular Sening jamalingning nurida mangidu, i Pǝrwǝrdigar!
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Ular namingda kün boyi xad bolar, Ⱨǝⱪⱪaniyliⱪingda ular kɵtürüldi.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Qünki ularning küqining xan-xǝripi ɵzüngdursǝn, Sening iltipating bilǝn münggüzimiz kɵtürülidu.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Qünki Pǝrwǝrdigar bizning ⱪalⱪinimiz, Israildiki Muⱪǝddǝs Bolƣuqi Xaⱨimizdur.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Sǝn burun Ɵz mɵmin bǝndǝnggǝ ƣayibanǝ alamǝttǝ kɵrünüp sɵz ⱪilip xuni degǝnidingsǝn: — «Mǝn bir ǝzimǝt üstigǝ yardimimni ⱪondurdum, Əl arisidin mǝn talliwalƣan birsini kɵtürdüm;
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Ⱪulum Dawutni taptim, Muⱪǝddǝs meyim bilǝn Mǝn uni mǝsiⱨ ⱪilip tiklidim.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Ⱪolum uningƣa yar boluxⱪa bekitilgǝn, Bilikim uni küqlǝndüridu.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Düxmǝn uningdin ⱨeq alwan-seliⱪ almaydu, Pǝskǝx adǝm uni ⱪistimaydu;
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Bǝlki Mǝn rǝⱪiblirini uning aldida yanjiymǝn, Uni ɵq kɵrgǝnlǝrni yǝr bilǝn yǝksan ⱪilimǝn;
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Ɵz ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitim ⱨǝm meⱨir-muⱨǝbbitim uningƣa yar bolar, Ⱨǝm Mening namim bilǝn uning münggüzi kɵtürülidu.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Mǝn uning ⱪolini dengiz üstidǝ, Ong ⱪolini dǝryalar üstidǝ ⱪoyimǝn.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
U Meni qaⱪirip dǝyduki: — «Sǝn mening Atam, mening Tǝngrim, Nijatliⱪim bolƣan ⱪoram teximdursǝn!».
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Mǝn yǝnǝ uni Mening tunji oƣlum dǝp, Dunya padixaⱨliridin ǝng yuⱪurisi ⱪilimǝn.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Mening muⱨǝbbitimni uning üqün ǝbǝdiy ⱪaldurimǝn, Mening ǝⱨdǝm uning bilǝn mǝⱨkǝm turidu;
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Mǝn uning nǝslini ǝbǝdiylǝxtürimǝn, Uning tǝhtini asmanning künliridǝk dawam ⱪildurimǝn.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Mubada oƣulliri Tǝwrat-ⱪanunumdin qiⱪip, Ⱨɵkümlirim boyiqǝ yürmisǝ,
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Bǝlgilimilirimni buzsa, Əmrlirimgǝ itaǝt ⱪilmisa,
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
— U waⱪitta itaǝtsizlikini tayaⱪ bilǝn, Gunaⱨini yara-jaraⱨǝt bilǝn jazalaymǝn.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Lekin muⱨǝbbitimni uningdin üzüp ⱪoymaymǝn, Ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitimgǝ hiyanǝt ⱪilmaymǝn;
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Mǝn tüzgǝn ǝⱨdǝmni ǝsla buzmaymǝn, Lǝwlirimdin qiⱪⱪanlirini ⱨeq ɵzgǝrtmǝymǝn.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Mǝn bir ⱪetim pak-muⱪǝddǝslikimgǝ ⱪǝsǝm iqtim — Dawutⱪa ⱪǝti yalƣan sɵzlimǝymǝn: —
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
«Uning ǝwladi ǝbǝdiy dawamlixar; Uning tǝhti kɵz aldimdiki ⱪuyax kǝbi turar;
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
U ay kǝbi mǝnggülük mustǝⱨkǝmlinǝr, Asmandiki turƣun guwaⱨqidǝk mǝzmut turar». (Selaⱨ)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Biraⱪ Sǝn bularni qǝtkǝ ⱪeⱪip, tenip kǝtting; Sǝn mǝsiⱨ ⱪilƣan padixaⱨⱪa ⱪattiⱪ ƣǝzǝplǝnding.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Ⱪulung bilǝn tüzgǝn ǝⱨdidin waz kǝqting, Uning tajini yǝrgǝ taxlap daƣ tǝgküzdung.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Uning barliⱪ tam-pasillirini yiⱪitip, Ⱪǝl’ǝlirini harabilikkǝ aylandurdung.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Yoldin ɵtüwatⱪanlarning ⱨǝmmisi uni bulimaⱪta, U barliⱪ ⱪoxniliri aldida rǝswa boldi.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Uni ǝzgǝnlǝrning ong ⱪolini yuⱪiri kɵtürdüng, Pütkül düxmǝnlirini huxal ⱪilding.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Bǝrⱨǝⱪ, Sǝn uning ⱪiliqining bisini ⱪayriwǝtting, Jǝngdǝ uni tik turƣuzmiding.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Uning julaliⱪini yoⱪitip, Uning tǝhtini yǝrgǝ ɵrüwǝttingsǝn.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Yaxliⱪ künlirini Sǝn ⱪisⱪartting, Uni hijalǝtkǝ qɵmdürdüng. (Selaⱨ)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Ⱪaqanƣiqǝ, i Pǝrwǝrdigar? Ɵzüngni ǝbǝdiy yoxuriwerǝmsǝn? Ⱪǝⱨring ot kǝbi mǝnggü yanarmu?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Manga nisbǝtǝn, ɵmürning ⱪis ikǝnlikini ǝstǝ tutⱪin! Nemixⱪimu barliⱪ insan balilirini biⱨudilikkǝ yaratⱪansǝn?
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Ⱪeni, ⱪaysi adǝm yaxap ɵlümni kɵrmǝydikǝn? U jenini tǝⱨtisaraning qanggilidin ⱪutⱪuzalamdikǝn? (Selaⱨ) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Sǝn ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitingdǝ Dawutⱪa ⱪǝsǝm iqkǝn, Awwalⱪi meⱨir-muⱨǝbbǝtlǝr ⱪǝyǝrdǝ ⱪaldi, ya Rǝbbim?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Ⱪulliring uqrawatⱪan mǝshirilǝrni yad ǝtkǝysǝn, i Rǝb — Mǝn iqimdǝ pütkül küqlük ǝllǝrning mazaⱪlirini kɵtürüp yürimǝn —
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Düxmǝnliringning Ɵzüng mǝsiⱨ ⱪilƣanning ⱪǝdǝmlirini ⱪanqilik mǝshiriliginini, I Pǝrwǝrdigar, yad ǝtkǝysǝn!
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Pǝrwǝrdigarƣa mǝnggügǝ tǝxǝkkür-mǝdⱨiyǝ ⱪayturulsun! Amin! Amin!

< Zsoltárok 89 >