Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
En undervisning Ethans, dens Esrahitens. Jag vill sjunga om Herrans nåde evinnerliga, och hans sanning förkunna med minom mun, ifrå slägte till slägte;
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Och säger alltså, att en evig nåd skall uppgå; och du varder dina sanning i himmelen troliga hållandes.
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Jag hafver gjort ett förbund med minom utkorade; minom tjenare David hafver jag svorit:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
Jag skall förskaffa dig en evig säd, och bygga din stol ifrå slägte till slägte. (Sela)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Och himlarna, Herre, skola prisa din under, och dina sanning, uti de heligas församling.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Ty ho kan i skyn liknas vid Herran; och ibland gudarnas barn Herranom lik vara?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Gud är fast mägtig uti de heligas församling, och underlig öfver alla de som omkring honom äro.
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Herre Gud Zebaoth, ho är såsom du, en mägtig Herre? Och din sanning är allt omkring dig.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Du råder öfver det stormande hafvet; du styrer dess böljor, när de upphäfva sig.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Du slår Rahab till döds; du förströr dina fiendar, med dinom starka arm.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Himmel och jord äro din; du hafver grundat jordenes krets, och hvad deruti är.
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Norr och söder hafver du skapat; Thabor och Hermon fröjdar sig i ditt Namn.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Du hafver en väldig arm; stark är din hand, och hög är din högra hand.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Rättfärdighet och dom är dins stols stadfästelse; nåd och sanning äro för ditt ansigte.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Väl är de folke, som fröjdas kan; Herre, de skola vandra i dins ansigtes ljus.
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
De skola dagliga öfver ditt Namn glade vara, och i dine rättfärdighet härlige vara.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Ty du äst deras starkhets berömmelse, och genom dina nåde skall du upphöja vårt horn.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Ty Herren är vår sköld, och den Helige i Israel är vår Konung.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
På den tiden talade du i en syn till dina heliga, och sade: Jag hafver uppväckt en hjelta, den hjelpa skall; jag hafver upphöjt en utkoradan utu folket.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Jag hafver funnit min tjenare David; jag hafver smort honom med mina helga oljo.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Min hand uppehåller honom, och min arm skall styrka honom.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Fienderna skola icke vara honom öfvermägtige, och de orättfärdige skola icke förtrycka honom;
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Utan jag skall slå hans ovänner för honom, och de honom hata, vill jag plåga.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Men min sanning och nåd skall när honom vara; och hans horn skall i mitt Namn upphöjdt varda.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Jag skall sätta hans hand uti hafvet, och hans högra hand uti älfverna.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Han skall kalla mig alltså: Du äst min fader, min Gud och tröst, den mig hjelper.
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Och jag skall göra honom till första sonen, den aldrahögsta ibland Konungarna på jordene.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Jag vill behålla honom mina nåd evinnerliga, och mitt förbund skall honom fast blifva.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Jag skall gifva honom en evig säd, och hans stol uppehålla, så länge himmelen varar.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Men om hans barn min lag öfvergifva, och i minom rättom icke vandra;
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Om de mina stadgar ohelga, och min bud icke hålla;
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
Så vill jag hemsöka deras synd med ris, och deras missgerningar med plågor.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Men mina nåd vill jag icke vända ifrå honom, och icke låta mina sanning fela.
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Jag vill icke ohelga mitt förbund, och icke ogildt göra hvad af minom mun utgånget är.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Jag hafver en gång svorit vid mina helighet: Jag vill icke ljuga for David;
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Hans säd skall evig vara, och hans stol för mig såsom solen.
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
Såsom månen skall han evinnerliga vid magt hållen varda, och såsom de vittne i skyn viss vara. (Sela)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Men nu bortdrifver du och förkastar, och vredgas med dinom smorda.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Du bryter dins tjenares förbund, och trampar hans krono neder på jordena.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Du nederrifver alla hans murar, och låter hans fäste afbrytas.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Honom beröfva alle de der framom gå; han är sinom grannom ett gabberi vorden.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Du upphöjer hans ovänners högra hand, och gläder alla hans fiendar.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Ock hafver du hans svärds kraft borttagit, och låter honom ingen seger vinna i stridene.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Du förstörer hans renhet, och kastar hans stol till jordena.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Du förkortar hans ungdoms tid, och betäcker honom med blygd. (Sela)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Herre, huru länge vill du dig så allstinges fördölja; och låta dina grymhet brinna såsom en eld?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Tänk huru stackot mitt lif är; hvi vill du alla menniskor fåfängt skapat hafva?
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Hvilken är den der lefver, och intet ser döden; den sina själ friar utu helvetes hand? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Herre, hvar är den förra din nåd, den du David i dine sanning svorit hafver?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Tänk, Herre, på dina tjenares försmädelse, den jag bär i mitt sköt, af allom så mångom folkom;
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Dermed, Herre, dine fiender dig försmäda; der de med försmäda, och med fötterna trampa på din smorda.
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Lofvad vare Herren evinnerliga. Amen, Amen.
