Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Ein salme til lærdom av ezrahiten Etan. Um Herrens miskunns verk vil eg æveleg syngja frå ætt til ætt vil eg med min munn forkynna hans truskap.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
For eg segjer: Æveleg vert miskunn uppbygd, i himmelen gjer du din truskap fast.
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
«Eg hev gjort ei pakt med min utvalde, eg hev svore for David, tenaren min:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
«Æveleg vil eg grunnfesta ditt avkjøme, og eg vil byggja din kongsstol frå ætt til ætt.»» (Sela)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Og himmelen prisar di undergjerning, Herre, og din truskap fær pris i samlingi av dei heilage.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
For kven i dei høge skyer likjest Herren? Kven er lik Herren millom gudesøner?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Ein Gud som er ovskræmeleg i løynderådet til dei heilage, og til rædsla for alle som er ikring honom.
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Herre, allhers drott, kven er sterk som du, Herre? Og din truskap er kringum deg.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Du råder yver havsens ovmod; når bylgjorne i det reiser seg, stiller du deim.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Du hev slege Rahab sund som ein ihelslegen, med din sterke arm hev du spreidt dine fiendar.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Himmelen er din, og jordi er di; jordriket og alt som er i det, hev du grunnlagt.
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Nord og sud hev du skapt; Tabor og Hermon fegnast i ditt namn.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Du hev ein arm med velde; sterk er di hand, høg er di høgre hand.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Rettferd og rett er grunnvoll for din kongsstol; miskunn og truskap gjeng fyre di åsyn.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Sælt er det folk som kjenner til glederop; i ljoset frå ditt andlit skal dei ferdast.
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
I ditt namn fegnast dei all dagen, og ved di rettferd vert dei upphøgde.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
For du er prydnaden i deira styrke, og ved din godhug lyfter du upp vårt horn.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
For Herren høyrer vår skjold til, og vår konge til Israels Heilage.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Den gong tala du i ei syn til dine trugne og sagde: «Eg hev lagt hjelp i handi på ein veldug, eg hev upphøgt ein ungdom av folket.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Eg hev funne David, tenaren min, med min heilage olje hev eg salva honom.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Mi hand skal alltid vera med honom, og min arm skal styrkja honom.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Fienden skal ikkje trengja honom, og den urettferdige skal ikkje kua honom.
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Men eg vil krasa hans motstandarar for hans åsyn, og slå deim som hatar honom.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Og min truskap og mi miskunn skal vera med honom, og i mitt namn skal hans horn verta upplyft.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Eg vil leggja hans hand på havet og hans høgre hand på elvarne.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Han skal ropa til meg: «Du er min far, min Gud og mitt frelse-fjell!»
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Og eg vil setja honom til den fyrstefødde, til den høgste av kongarne på jordi.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Mi miskunn imot honom vil eg æveleg halda ved lag, og mi pakt skal standa fast for honom.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Og eg vil halda uppe hans avkjøme til æveleg tid, og hans kongsstol so lenge himmelen varer.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Dersom hans born forlet mi lov og ikkje vandrar etter mine domar,
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
dersom dei bryt mine bodord og ikkje held mine fyresegner,
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
då vil eg heimsøkja deira misgjerd med ris og deira skuld med plågor.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Men mi miskunn vil eg ikkje taka frå honom, og ikkje vil eg svika i min truskap.
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Eg vil ikkje brjota mi pakt og ikkje brigda ordi frå mine lippor.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Eitt hev eg svore ved min heilagdom, sanneleg, for David vil eg ikkje ljuga.
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Hans avkjøme skal vera til æveleg tid, og hans kongsstol som soli for mi åsyn.
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
Som månen skal han standa æveleg, og vitnet i skyi er trufast.» (Sela)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Og du hev støytt burt og forsmått, du hev vorte harm på den du hev salva.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Du hev rist av deg pakti med din tenar, du hev skjemt hans kruna og kasta henne på jordi.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Du hev brote ned alle murarne hans, du hev gjort hans festningar til grusdungar.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Alle som fer fram på vegen, plundrar honom, han hev vorte til spott for grannarne sine.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Du hev upphøgt den høgre hand til hans motstandarar, du hev gjort alle hans fiendar glade.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Du hev og late og hans sverdsegg vika, og hev ikkje halde honom uppe i striden.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Du hev gjort ende på hans glans og kasta hans kongsstol til jordi.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Du hev korta av hans ungdoms dagar, du hev lagt skam yver honom. (Sela)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Kor lenge, Herre, vil du løyna deg æveleg? Kor lenge skal din harm brenna som eld?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Kom då i hug kor stutt mitt liv er, og kor forgjengelege du hev skapt alle menneskjeborn.
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Kven fær vel liva og ikkje sjå dauden? Kven friar si sjæl frå helheims vald? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Herre, kvar er dine nådegjerningar frå fordoms tid, som du med eid lova David i din truskap?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Herre, kom i hug den skam som ligg yver dine tenarar, at eg må bera i fanget alle dei mange folk,
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
at dine fiendar spottar, Herre, at dei spottar hans fotspor som du hev salva.
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Lova vere Herren æveleg! Amen, amen!
