Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Intellectus Ethan Ezrahitæ. Misericordias Domini in æternum cantabo. In generationem et generationem annunciabo veritatem tuam in ore meo.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Quoniam dixisti: In æternum misericordia ædificabitur in cælis: præparabitur veritas tua in eis.
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Disposui testamentum electis meis, iuravi David servo meo:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
usque in æternum præparabo semen tuum. Et ædificabo in generationem, et generationem sedem tuam.
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Confitebuntur cæli mirabilia tua Domine: etenim veritatem tuam in ecclesia sanctorum.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Quoniam quis in nubibus æquabitur Domino: similis erit Deo in filiis Dei?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Deus, qui glorificatur in consilio sanctorum: magnus et terribilis super omnes qui in circuitu eius sunt.
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Domine Deus virtutum quis similis tibi? potens es Domine, et veritas tua in circuitu tuo.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Tu dominaris potestati maris: motum autem fluctuum eius tu mitigas.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Tu humiliasti sicut vulneratum, superbum: in brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitudinem eius tu fundasti:
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
aquilonem, et mare tu creasti. Thabor et Hermon in nomine tuo exultabunt:
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
tuum brachium cum potentia. Firmetur manus tua, et exaltetur dextera tua:
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
iustitia et iudicium præparatio sedis tuæ. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam:
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt,
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
et in nomine tuo exultabunt tota die: et in iustitia tua exaltabuntur.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Quoniam gloria virtutis eorum tu es: et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Quia Domini est assumptio nostra: et sancti Israel regis nostri.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Tunc locutus es in visione sanctis tuis, et dixisti: Posui adiutorium in potente: et exaltavi electum de plebe mea.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Inveni David servum meum: oleo sancto meo unxi eum.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Manus enim mea auxiliabitur ei: et brachium meum confortabit eum.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non apponet nocere ei.
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Et concidam a facie ipsius inimicos eius: et odientes eum in fugam convertam.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Et veritas mea, et misericordia mea cum ipso: et in nomine meo exaltabitur cornu eius.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Et ponam in mari manum eius: et in fluminibus dexteram eius.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Ipse invocabit me: Pater meus es tu: Deus meus, et susceptor salutis meæ:
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Et ego primogenitum ponam illum excelsum præ regibus terræ.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
In æternum servabo illi misericordiam meam: et testamentum meum fidele ipsi.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Et ponam in sæculum sæculi semen eius: et thronum eius sicut dies cæli.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Si autem dereliquerint filii eius legem meam: et in iudiciis meis non ambulaverint:
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Si iustitias meas profanaverint: et mandata mea non custodierint:
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
Visitabo in virga iniquitates eorum: et in verberibus peccata eorum.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Misericordiam autem meam non dispergam ab eo: neque nocebo in veritate mea:
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Neque profanabo testamentum meum: et quæ procedunt de labiis meis non faciam irrita.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Semel iuravi in sancto meo, si David mentiar:
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
semen eius in æternum manebit. Et thronus eius sicut Sol in conspectu meo,
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
et sicut Luna perfecta in æternum: et testis in cælo fidelis.
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Tu vero repulisti et despexisti: distulisti Christum tuum.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Evertisti testamentum servi tui: profanasti in terra Sanctuarium eius.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Destruxisti omnes sepes eius: posuisti firmamentum eius formidinem.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Diripuerunt eum omnes transeuntes viam: factus est opprobrium vicinis suis.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Exaltasti dexteram deprimentium eum: lætificasti omnes inimicos eius.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Avertisti adiutorium gladii eius: et non es auxiliatus ei in bello.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Destruxisti eum ab emundatione: et sedem eius in terram collisisti.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Minorasti dies temporis eius: perfudisti eum confusione.
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Usquequo Domine avertis in finem: exardescet sicut ignis ira tua?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Memorare quæ mea substantia: numquid enim vane constituisti omnes filios hominum?
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Quis est homo, qui vivet, et non videbit mortem: eruet animam suam de manu inferi? (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ Domine, sicut iurasti David in veritate tua?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Memor esto Domine opprobrii servorum tuorum (quod continui in sinu meo) multarum gentium.
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Quod exprobraverunt inimici tui Domine, quod exprobraverunt commutationem Christi tui.
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Benedictus Dominus in æternum: fiat, fiat.
