Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Eine Betrachtung Etans, des Esrahiters. Jahwes Gnaden will ich ewig besingen, / Für und für deine Treue verkünden.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Denn ich sage: Der Gnadenbau währet für immer, / Am Himmel befestigst du deine Treu.
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
"Ich schloß einen Bund mit meinem Erwählten, / Hab meinem Knechte David geschworen:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
Auf ewig laß ich deinen Samen bestehn, / Deinen Thron will ich baun für alle Geschlechter." (Sela)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Da priesen die Himmel, o Jahwe, dein Wunder, / Deine Treu in der Heilgen Versammlung.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Denn wer in den Wolken ist Jahwe ähnlich, / Wer gleicht ihm unter den Gottessöhnen?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Man fürchtet Gott sehr in der Heiligen Rat; / Es scheuen ihn alle, die um ihn sind.
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Jahwe, der Heerscharen Gott, wer ist wie du? / Jah, du bist stark, / Und deine Treue ist um dich her.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Du bändigst des Meeres Stolz; / Wenn sich seine Wogen türmen — du stillest sie.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Du hast ja Rahab zermalmt wie einen Durchbohrten, / Mit deinem starken Arm hast du deine Feinde zerstreut.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Dein ist der Himmel, dein auch die Erde; / Die Welt und was sie füllet — du hast sie gegründet.
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Norden und Süden — du hast sie geschaffen. / Tabor und Hermon jauchzen ob deines Namens.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Dein ist ein Arm mit Heldenkraft. / Mächtig ist deine Hand, deine Rechte erhaben.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Gerechtigkeit und Recht sind deines Thrones Stützen, / Gnade und Treue gehn vor dir her.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Heil dem Volke, das Jubel kennt, / Das im Licht deines Angesichts wandelt, o Jahwe!
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Ob deines Namens werden sie allzeit jubeln, / Und durch deine Treue stehen sie aufrecht da.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Denn du gibst die Kraft, die sie schmückt, / Durch deine Huld machst du uns mächtig.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Denn von Jahwe kommt unser Schutz, / Und der Heilige Israels schirmt unsern König.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Damals hast du im Gesicht gesprochen zu deinen Vertrauten: / Ich habe einem Helden Beistand geliehn, / Einen Jüngling erhöht aus dem Volk.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Meinen Knecht David hab ich gefunden, / Mit meinem heilgen Öl ihn gesalbt.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Meine Hand soll ihn stützen, / Auch mein Arm ihn stärken.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Kein Feind darf ihn unversehns überfallen, / Kein Frevler ihn drücken.
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Seine Dränger will ich vor ihm zerschmettern, / Und, die ihn hassen, schlagen.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Ihn aber soll meine Treue und Gnade begleiten, / Und durch meinen Namen wird groß seine Macht.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Seine Hand will ich legen aufs Meer / Und auf die Ströme seine Rechte.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Er wird zu mir sprechen: 'Mein Vater bist du, / Mein Gott und der Hort, der mir hilft.'
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Und ich will ihn machen zum Erstgebornen, / Zum höchsten der Könige auf Erden.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Auf ewig will ich ihm meine Huld bewahren, / Und es bleibt mein Bund ihm getreu.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Seine Nachkommen will ich für immer erhalten, / Seinen Thron, solange der Himmel währt.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Verlassen seine Söhne mein Gesetz, / Und wandeln sie nicht nach meinen Rechten,
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Entweihen sie meine Satzungen, / Und halten sie meine Gebote nicht:
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
So straf ich zwar mit dem Stab ihre Vergehn / Und ihre Verschuldung mit Schlägen;
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Meine Huld aber werd ich ihm nicht entziehn / Und meine Treue nicht brechen.
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Ich will meinen Bund nicht entweihn / Und meiner Lippen Versprechen nicht ändern.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Eins hab ich geschworen bei meiner Heiligkeit: / David werd ich wahrlich nicht lügen.
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Seine Nachkommen sollen ewig bleiben, / Sein Thron vor mir stehn so lang wie die Sonne,
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
Wie der Mond, der für immer bleibt / Als ein dauernder Zeuge in dem Gewölk." (Sela)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Und dennoch hast du verschmäht und verworfen! / Du hast über deinen Gesalbten gezürnt,
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Hast aufgehoben den Bund mit deinem Knecht, / Seine Krone entweiht und zu Boden geworfen.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Du hast all seine Mauern zerrissen, / Seine Festen in Trümmer gelegt.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Alle, die des Weges zogen, haben ihn geplündert, / Er ist seinen Nachbarn zum Hohn geworden.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Seiner Dränger Macht hast du erhöht, / Hast all seine Feinde mit Freude erfüllt.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Auch hast du zurückgedrängt sein scharfes Schwert / Und ihm im Kriege nicht Sieg verliehn.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Du hast seinen Glanz zerstört / Und seinen Thron zu Boden gestürzt.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Du hast die Zeit seiner Jugend verkürzt, / Ihn mit Schande bedeckt. (Sela)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Wie lange, Jahwe, willst du dich verbergen? Etwa für immer? / Soll denn dein Grimm wie Feuer brennen?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Gedenke, wie kurz mein Leben ist, / Wie vergänglich du schufst alle Menschenkinder!
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Wer bliebe am Leben und stürbe nicht, / Wer könnte entrinnen des Todes Macht? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Wo sind, Adonái, deine frühern Gnaden, / Die du David geschworen in deiner Treu?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Gedenk, Adonái, deiner Knechte Schmach! / Gedenke, daß ich in meinem Busen / Trage die vielen Völker alle!
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
Gedenke, Jahwe, wie deine Feinde gelästert haben, / Wie sie gelästert / Deines Gesalbten Fersen!
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Gepriesen sei Jahwe in Ewigkeit! / Amen. Amen.
