Zsoltárok 89
1 Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
En Undervisning; af Ethan, Esrahiteren. Jeg vil synge om Herrens Naadegerninger evindelig, jeg vil kundgøre din Sandhed med min Mund fra Slægt til Slægt.
2 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Thi jeg har sagt: Din Naade skal bygges op evindelig, i Himlene skal du grundfæste din Sandhed:
3 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
„Jeg har gjort en Pagt med min udvalgte, jeg har tilsvoret David, min Tjener:
4 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
Evindelig vil jeg stadfæste din Sæd, og jeg har bygget din Trone fra Slægt til Slægt.‟ (Sela)
5 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Og Himlene, Herre! skulle prise din underfulde Gerning og din Sandhed i de helliges Menighed.
6 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Thi hvem i Skyen kan maale sig med Herren? hvo er Herren lig iblandt Gudernes Børn?
7 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
en Gud saare frygtelig i de helliges hemmelige Raad og forfærdelig over alle, som ere trindt omkring ham!
8 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Herre, Gud Zebaoth! hvo er som du stormægtig, o Herre? og din Sandhed er trindt omkring dig.
9 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Du hersker over det hovmodige Hav; naar dets Bølger rejse sig, da bringer du dem til at lægge sig.
10 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Du knuste Rahab, saa den blev som den ihjelslagne, du bortspredte dine Fjender med din stærke Arm.
11 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Dig tilhøre Himlene, dig tilhører ogsaa Jorden, du har grundfæstet Jorderige og, hvad deri er.
12 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Du skabte Norden og Sønden, Thabor og Hermon fryde sig i dit Navn.
13 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Du har en Arm med Styrke, din Haand er stærk, din højre Haand er ophøjet.
14 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Retfærdighed og Dom ere din Trones Befæstning, Miskundhed og Sandhed gaa frem for dit Ansigt.
15 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Saligt er det Folk, som kender Frydesangen; Herre! i dit Ansigts Lys vandre de.
16 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
I dit Navn skulle de fryde sig den ganske Dag, og i din Retfærdighed ophøjes de.
17 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Thi du er deres Styrkes Pris, og i din Velbehagelighed ophøjer du vort Horn.
18 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Thi Herren er vort Skjold og den Hellige i Israel vor Konge.
19 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Da talte du til din Hellige i et Syn og sagde: Jeg har beredet Hjælp ved en Kæmpe, jeg har ophøjet en udvalgt ud af Folket.
20 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Jeg har fundet David, min Tjener, jeg har salvet ham med min hellige Olie.
21 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Ved ham skal min Haand holde fast, og min Arm skal styrke ham.
22 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Fjenden skal ikke plage ham, og en uretfærdig Mand skal ikke trænge ham.
23 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Men jeg vil sønderknuse hans Modstandere for hans Ansigt og slaa dem, som hade ham.
24 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Men min Sandhed og min Miskundhed skulle være med ham, i mit Navn skal hans Horn ophøjes.
25 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Og jeg vil udstrække hans Haand til Havet og hans højre Haand til Floderne.
26 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Han skal paakalde mig og sige: Du er min Fader, min Gud og min Frelses Klippe.
27 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
Og jeg vil gøre ham til den førstefødte, til den højeste over Kongerne paa Jorden.
28 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
Jeg vil bevare ham min Miskundhed evindelig, og min Pagt skal holdes ham trolig.
29 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Og jeg vil lade hans Sæd bestaa evindelig, og hans Trone, saa længe Himmelens Dage vare.
30 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Dersom hans Børn forlade min Lov, og de ikke vandre i mine Befalinger,
31 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
dersom de vanhellige mine Skikke og ikke holde mine Bud:
32 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
Da vil jeg hjemsøge deres Overtrædelse med Riset og deres Misgerning med Plager.
33 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Men min Miskundhed vil jeg ikke tage fra ham og ikke svige min Sandhed.
34 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Jeg vil ikke vanhellige min Pagt og ikke forandre det, som er gaaet over mine Læber.
35 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Eet har jeg svoret ved min Hellighed, jeg vil ikke lyve for David:
36 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Hans Sæd skal blive evindelig, og hans Trone som Solen for mig;
37 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
den skal befæstes som Maanen evindelig; og Vidnet i Skyen er trofast. (Sela)
38 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
Men nu har du forkastet og foragtet ham, du er fortørnet paa din Salvede.
39 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Du har tilintetgjort Pagten med din Tjener, du har vanhelliget hans Krone ned i Støvet.
40 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Du har nedrevet alle hans Mure, du har bragt Ødelæggelse over hans Befæstninger.
41 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Alle, som gik forbi paa Vejen, have plyndret ham, han er bleven til Spot for sine Naboer.
42 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Du har ophøjet hans Modstanderes højre Haand, du har glædet alle hans Fjender.
43 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Ja, du lader hans skarpe Sværd vige tilbage og har ikke ladet ham bestaa i Krigen.
44 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Du har ladet hans Glans høre op og kastet hans Trone til Jorden.
45 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
Du har forkastet hans Ungdoms Dage, du har skjult ham med Haan. (Sela)
46 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
Hvor længe, Herre! vil du skjule dig evindelig? hvor længe skal din Harme brænde som Ild?
47 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Kom i Hu, hvad en Levetid er, til hvilken Forfængelighed du har skabt alle Menneskens Børn?
48 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
Hvo er den Mand, som lever og ikke skal se Døden? som kan fri sin Sjæl fra Dødsrigets Vold? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Herre! hvor ere dine forrige Naadegerninger, som du tilsvor David i din Sandhed?
50 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
Herre! kom dine Tjeneres Forsmædelse i Hu, som jeg bærer i min Barm, den fra alle de mange Folkefærd,
51 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
med hvilken dine Fjender have bespottet, Herre! med hvilken de have bespottet din Salvedes Fodspor.
52 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
Lovet være Herren evindelig! Amen, ja, amen.
