Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Esrahini Heman ɔhaw ne amanehunu dwom. Awurade, woyɛ me nkwagye Nyankopɔn misu wɔ wʼanim adekyee ne adesae.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Ma me mpaebɔ nnu wʼanim; brɛ wʼaso ase tie me sufrɛ.
Ɔhaw ahyɛ me kra ma na me nkwa rebɛn owu. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Wɔkan me fra wɔn a wɔrekɔ ɔda mu no; mete sɛ obi a onni ahoɔden.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Wɔayi me asi nkyɛn wɔ awufo mu, te sɛ atɔfo a wɔdeda ɔda mu, wɔn a wonkae wɔn bio, na wonhwɛ wɔn bio.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Woatow me akyene ɔda ase tɔnn, wɔ sum kabii mu.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Wʼabufuwhyew ayɛ duru wɔ me so; woama wʼasorɔkye nyinaa abu afa me so.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Woafa me nnamfonom a wɔbɛn me afi me nkyɛn woama me ho ayɛ wɔn ahi. Woaka me ahyɛ mu na mintumi nguan;
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
awerɛhow ama mʼani so ayɛ kusuu. Awurade misu frɛ wo da biara; metrɛw me nsam kyerɛ wo.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Woyɛ anwonwade kyerɛ awufo ana? Wɔn a wɔawuwu no sɔre kamfo wo ana?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Wɔka wʼadɔe ho asɛm wɔ ɔda mu, anaasɛ wo nokware ho asɛm wɔ ɔsɛe kurom ana?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Wohu wʼanwonwade wɔ beae a hɔ aduru sum, anaa wo trenee nnwuma no wɔ awerɛfiri asase so ana?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Nanso Awurade, misu frɛ wo sɛ boa me; me mpaebɔ du wʼanim adekyee mu.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Adɛn, Awurade, na wopo me na wode wʼanim hintaw me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Mahu amane fi me mmofraase na mabɛn owu; wʼahunahuna ama mabrɛ na mapa abaw.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Wʼabufuwhyew abu afa me so; wʼahunahuna asɛe me.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Daa nyinaa wotwa me ho hyia sɛ nsuyiri, na wɔabu afa me so koraa.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Woafa me yɔnkonom ne mʼadɔfo afi me nkyɛn kɔ; na sum ayɛ mʼadamfo a ɔbɛn me pɛɛ.
