< Zsoltárok 88 >
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Korahoğulları'nın mezmuru - İlahi - Müzik şefi için - “Mahalat Leannot” makamında - Ezrahlı Heman'ın Maskili Ya RAB, beni kurtaran Tanrı, Gece gündüz sana yakarıyorum.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Duam sana erişsin, Kulak ver yakarışıma.
3 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol )
Çünkü sıkıntıya doydum, Canım ölüler diyarına yaklaştı. (Sheol )
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ölüm çukuruna inenler arasında sayılıyorum, Tükenmiş gibiyim;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Ölüler arasına atılmış, Artık anımsamadığın, İlginden yoksun, Mezarda yatan cesetler gibiyim.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Beni çukurun dibine, Karanlıklara, derinliklere attın.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Öfken üzerime çöktü, Dalga dalga kızgınlığınla beni ezdin. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Yakınlarımı benden uzaklaştırdın, İğrenç kıldın beni gözlerinde. Kapalı kaldım, çıkamıyorum.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Üzüntüden gözlerimin feri sönüyor, Her gün sana yakarıyorum, ya RAB, Ellerimi sana açıyorum.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Harikalarını ölülere mi göstereceksin? Ölüler mi kalkıp seni övecek? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Sevgin mezarda, Sadakatin yıkım diyarında duyurulur mu?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Karanlıklarda harikaların, Unutulmuşluk diyarında doğruluğun bilinir mi?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Ama ben, ya RAB, yardıma çağırıyorum seni, Sabah duam sana varıyor.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Niçin beni reddediyorsun, ya RAB, Neden yüzünü benden gizliyorsun?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Düşkünüm, gençliğimden beri ölümle burun burunayım, Dehşetlerinin altında tükendim.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Şiddetli gazabın üzerimden geçti, Saçtığın dehşet beni yedi bitirdi.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Bütün gün su gibi kuşattılar beni, Çevremi tümüyle sardılar.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Eşi dostu benden uzaklaştırdın, Tek dostum karanlık kaldı.