Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Canción de Salmo: a los hijos de Coré: al Vencedor: para cantar sobre Mahalat; Masquil de Hemán el ezraíta. Oh SEÑOR, Dios de mi salud, día y noche clamo delante de ti.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Entre mi oración en tu presencia; inclina tu oído a mi clamor.
Porque mi alma está harta de males, y mi vida ha llegado a la sepultura. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Soy contado con los que descienden al hoyo, soy como hombre sin fuerza;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
librado entre los muertos. Como los muertos que duermen en el sepulcro, que no te acuerdas más de ellos, y que son cortados de tu mano.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Me has puesto en el hoyo profundo, en tinieblas, en honduras.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Sobre mí se ha acostado tu ira, y me has afligido con todas tus ondas. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Has alejado de mí mis conocidos; me has puesto por abominación a ellos; estoy encerrado, y no saldré.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mis ojos enfermaron a causa de mi aflicción; te he llamado, oh SEÑOR, cada día he extendido a ti mis manos.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
¿Harás tú milagro a los muertos? ¿Se levantarán los muertos para alabarte? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
¿Será contada en el sepulcro tu misericordia, o tu verdad en la perdición?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
¿Será conocida en las tinieblas tu maravilla, y tu justicia en la tierra del olvido?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Mas yo a ti he clamado, oh SEÑOR; y de mañana te previno mi oración.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
¿Por qué, oh SEÑOR, desechas mi alma? ¿Por qué escondes tu rostro de mí?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Yo soy pobre y menesteroso; desde la juventud he llevado tus temores, he estado medroso.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Sobre mí han pasado tus iras; tus espantos me han cortado.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Me han rodeado como aguas de continuo; me han cercado a una.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Has alejado de mí al amigo y al compañero; y mis conocidos has puesto en la tiniebla.
