Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Jehová Dios de mi salud, día y noche clamo delante de ti.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Entre delante de ti mi oración: inclina tu oído a mi clamor.
Porque mi alma está harta de males: y mi vida ha llegado a la sepultura. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Soy contado con los que descienden al sepulcro: soy como hombre sin fuerza;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Librado entre los muertos. Como los matados que duermen en el sepulcro: que no te acuerdas más de ellos, y que son cortados de tu mano.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Hásme puesto en el hoyo profundo: en tinieblas, en honduras.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Sobre mí se ha acostado tu ira: y con todas tus ondas me has afligido. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Has alejado de mí mis conocidos: hásme puesto a ellos por abominaciones: estoy encerrado, y no saldré.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mis ojos enfermaron a causa de mi aflicción: te he llamado, o! Jehová, cada día he extendido a ti mis manos.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
¿Harás milagro a los muertos? ¿Levantarse han los muertos para alabarte? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
¿Será contada en el sepulcro tu misericordia? ¿tu verdad en la perdición?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
¿Será conocida en las tinieblas tu maravilla? ¿y tu justicia en la tierra del olvido?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Y yo a ti, o! Jehová, he clamado: y de mañana te previno mi oración.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
¿Por qué, o! Jehová, desechas a mi alma? ¿ por qué escondes tu rostro de mí?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Yo soy afligido y menesteroso: desde la mocedad he llevado tus temores, he estado medroso.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Sobre mí han pasado tus iras; tus espantos me han cortado.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Hánme rodeado como aguas de continuo: hánme cercado a una.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Has alejado de mí el amigo y el compañero; y mis conocidos en las tinieblas.
