Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Oh Yavé, ʼElohim de mi salvación, Día y noche clamo delante de Ti.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Llegue mi oración a tu Presencia. Inclina tu oído a mi clamor.
Porque mi alma está harta de aflicciones, Y mi vida se acerca al Seol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Soy contado entre los que descienden al sepulcro. Soy como un varón sin fuerza,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Olvidado entre los muertos, Como los asesinados que están tendidos en la tumba, De quienes ya no te acuerdas, y son cortados de tu mano.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Me colocaste en la fosa más profunda, En lugares oscuros, en las profundidades.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Tu ira pesa sobre mí. Me afliges con todas tus olas. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Alejaste a mis conocidos de mí. Me pusiste como un objeto de repugnancia para ellos. Estoy encerrado y no puedo salir.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mis ojos se enfermaron por causa de la aflicción. Cada día te invoco, oh Yavé. Extiendo mis manos hacia Ti:
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
¿Harás milagros a favor de los muertos? ¿Se levantarán los muertos para alabarte? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
¿Se anunciará en el sepulcro tu misericordia, Tu fidelidad en el Abadón?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
¿Serán reconocidas tus maravillas en la oscuridad, Y tu justicia en la tierra del olvido?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Pero yo te invoco, oh Yavé, Clamo por ayuda. De mañana mi súplica llega delante de Ti.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
¿Por qué, oh Yavé, desechas mi alma? ¿Por qué escondes de mí tu rostro?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Desde mi juventud estuve afligido y necesitado. Sufrí tus terrores. Estuve turbado.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Tu ardiente ira pasó sobre mí. Tus terrores me destruyeron.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Me rodean de continuo como aguas. En conjunto me cercaron.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Alejaste de mí a mis amigos y compañeros. Solo la oscuridad es mi compañera.
