Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Una canción. Un Salmo de los hijos de Coré. Para el músico principal. Con la melodía de “El sufrimiento de la aflicción”. Una contemplación de Hemán, el ezraíta. Yahvé, el Dios de mi salvación, He llorado día y noche ante ti.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Deja que mi oración entre en tu presencia. Poner el oído en mi grito.
Porque mi alma está llena de problemas. Mi vida se acerca al Seol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Me cuentan entre los que bajan a la fosa. Soy como un hombre que no tiene ayuda,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
apartada entre los muertos, como los muertos que yacen en la tumba, de quien ya no te acuerdas. Están cortados de su mano.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Me has puesto en el pozo más bajo, en las profundidades más oscuras.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Tu ira pesa sobre mí. Me has afligido con todas tus olas. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Me has quitado a mis amigos. Me has convertido en una abominación para ellos. Estoy confinado y no puedo escapar.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mis ojos están oscurecidos por el dolor. Te he invocado a diario, Yahvé. He extendido mis manos hacia ti.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
¿Muestra usted maravillas a los muertos? ¿Los espíritus difuntos se levantan y te alaban? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
¿Se declara tu bondad en la tumba? ¿O su fidelidad en la Destrucción?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
¿Se dan a conocer tus maravillas en la oscuridad? ¿O tu justicia en la tierra del olvido?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Pero a ti, Yahvé, he clamado. Por la mañana, mi oración se presenta ante ti.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Yahvé, ¿por qué rechazas mi alma? ¿Por qué me ocultas la cara?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Estoy afligido y dispuesto a morir desde mi juventud. Mientras sufro tus terrores, me distraigo.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Tu ira feroz ha pasado por encima de mí. Tus terrores me han aislado.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Venían a mi alrededor como el agua durante todo el día. Me envolvieron por completo.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Has puesto lejos de mí al amante y al amigo, y mis amigos en la oscuridad.
