Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Oh Gospod Bog, rešitev moje duše, pred teboj sem klical dan in noč.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Naj moja molitev pride predte, svoje uho nagni k mojemu klicu,
kajti moja duša je polna stisk in moje življenje se bliža grobu. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Prištet sem s tistimi, ki gredo dol v jamo. Sem kakor človek, ki nima moči.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Svoboden med mrtvimi, kakor umorjeni, ki ležijo v grobu, ki se jih ne spominjaš več in so iztrebljeni iz tvoje roke.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Položil si me v najglobljo jamo, v temo, v globine.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Tvoj bes trdno leži na meni in prizadel si me z vsemi svojimi valovi. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Mojega znanca si postavil daleč od mene, njim si me naredil [za] ogabnost; zaprt sem in ne morem priti ven.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Moje oko žaluje zaradi stiske; Gospod, vsak dan sem klical k tebi, svoje roke sem iztegoval k tebi.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Hočeš mrtvim pokazati čudeže? Mar bodo mrtvi vstali in te hvalili? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Bo tvoja ljubeča skrbnost oznanjena v grobu? Ali tvoja zvestoba v propadu?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Bodo tvoji čudeži spoznani v temi? In tvoja pravičnost v deželi pozabljivosti?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Toda jaz sem klical k tebi, oh Gospod in zjutraj te bo moja molitev prestregla.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Gospod, zakaj zavračaš mojo dušo? Zakaj skrivaš svoj obraz pred menoj?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Prizadet sem in od svoje mladosti pripravljen umreti; medtem ko trpim tvoje strahote, sem raztresen.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Tvoj kruti bes gre prek mene, tvoje strahote so me uničile.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Vsak dan so prišli okoli mene kakor voda, skupaj so me obkrožali.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Ljubega in prijatelja si postavil daleč od mene in mojega znanca v temo.
