< Zsoltárok 88 >
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol )
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
