Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Cântico e Salmo dos filhos de Coré, para o regente, conforme “Maalate Leanote”. Instrução feita por Hemã, o Ezraíta: Ó SENHOR Deus de minha salvação, dia [e] noite clamo diante de ti.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Que minha oração chegue à tua presença; inclina os teus ouvidos ao meu clamor.
Porque minha alma está cheia de aflições, e minha vida se aproxima do Xeol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Já estou contado entre os que descem à cova; tornei-me um homem sem forças.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Abandonado entre os mortos, como os feridos de morte que jazem na sepultura, aos quais tu já não te lembra mais, e já estão cortados [para fora do poder] de tua mão.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Puseste-me na cova mais profunda, nas trevas [e] nas profundezas.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
O teu furor pesa sobre mim, e [me] oprimiste com todas as tuas ondas. (Selá)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Afastaste de mim os meus conhecidos, fizeste-me abominável para com eles; estou preso, e não posso sair.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Meus olhos estão fracos por causa da opressão; clamo a ti, SENHOR, o dia todo; a ti estendo minhas mãos.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Farás tu milagres aos mortos? Ou mortos se levantarão, e louvarão a ti? (Selá)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Tua bondade será contada na sepultura? Tua fidelidade na perdição?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Serão conhecidas tuas maravilhas nas trevas? E tua justiça na terra do esquecimento?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Porém eu, SENHOR, clamo a ti; e minha oração vem ao teu encontro de madrugada.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Por que tu, SENHOR, rejeitas minha alma, e escondes tua face de mim?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Tenho sido afligido e estou perto da morte desde a minha juventude; tenho sofrido teus temores, e estou desesperado.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Os ardores de tua ira têm passado por mim; teus terrores me destroem.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Rodeiam-me como águas o dia todo; cercam-me juntos.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Afastaste de mim meu amigo e meu companheiro; meus conhecidos [estão em] trevas.
