Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Senhor Deus da minha salvação, diante de ti tenho clamado de dia e de noite.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Chegue a minha oração perante a tua face, inclina os teus ouvidos ao meu clamor;
Porque a minha alma está cheia de angustias, e a minha vida se approxima da sepultura. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Estou contado com aquelles que descem ao abysmo: estou como homem sem forças,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Apartado entre os mortos, como os feridos de morte que jazem na sepultura, dos quaes te não lembras mais, e estão cortados da tua mão.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Pozeste-me no abysmo mais profundo, em trevas e nas profundezas.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Sobre mim peza o teu furor: tu me affligiste com todas as tuas ondas (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Alongaste de mim os meus conhecidos, pozeste-me em extrema abominação para com elles: estou fechado, e não posso sair.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
A minha vista desmaia por causa da afflicção: Senhor, tenho clamado a ti todo o dia, tenho estendido para ti as minhas mãos.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Mostrarás tu maravilhas aos mortos, ou os mortos se levantarão e te louvarão? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Será annunciada a tua benignidade na sepultura, ou a tua fidelidade na perdição?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Saber-se-hão as tuas maravilhas nas trevas, e a tua justiça na terra do esquecimento?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Eu, porém, Senhor, tenho clamado a ti, e de madrugada te esperará a minha oração.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Senhor, porque rejeitas a minha alma? porque escondes de mim a tua face?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Estou afflicto, e prestes tenho estado a morrer desde a minha mocidade: emquanto soffro os teus terrores, estou distrahido.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
A tua ardente indignação sobre mim vae passando: os teus terrores me teem retalhado.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Elles me rodeiam todo o dia como agua; elles juntos me sitiam.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Desviaste para longe de mim amigos e companheiros, e os meus conhecidos estão em trevas.
