< Zsoltárok 88 >
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Nkosi Nkulunkulu wosindiso lwami, emini, ebusuku ngakhala phambi kwakho.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Umkhuleko wami kawuze phambi kwakho; beka indlebe yakho ekukhaleni kwami.
3 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol )
Ngoba umphefumulo wami ugcwele ukuhlupheka, lempilo yami ifinyelela engcwabeni. (Sheol )
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ngibalwa lalabo abehlela emgodini; nginjengomuntu ongelamandla.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Ngikhululwe phakathi kwabafileyo, nginjengababuleweyo abalele engcwabeni, ongasabakhumbuliyo; ngoba bequnyiwe basuswa esandleni sakho.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Ungifakile emgodini ongaphansi kakhulu, emnyameni, ekujuleni.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Intukuthelo yakho iyangeleka, langawo wonke amagagasi akho ungihluphile. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Ususele khatshana lami abejwayelene lami; wangenza ngibe yisinengiso kubo; ngivalelwe, ngingephume.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Ilihlo lami liyaphela ngenxa yosizi. Ngikubizile lonke usuku, Nkosi, ngelulele izandla zami kuwe.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Abafileyo uyabenzela izimangaliso yini? Imimoya efileyo izavuka yini ikudumise? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Uthando lwakho luzalandiswa yini engcwabeni? Ukuthembeka kwakho encithakalweni yini?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Izimangaliso zakho zizakwaziwa yini emnyameni? Lokulunga kwakho elizweni lokukhohlwa yini?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Kodwa mina, Nkosi, ngikhalile kuwe, lekuseni umkhuleko wami uzakuza phambi kwakho.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Nkosi, ulahlelani umphefumulo wami? Ubufihlelani ubuso bakho kimi?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Ngihluphekile ngingofayo kusukela ebutsheni, ngithwele ukwesabeka kwakho, ngikhathazekile.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Ulaka lwakho olutshisayo ludlulile phezu kwami, okwesabekayo kwakho kungiqedile.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Kungizingelezile njengamanzi usuku lonke, kungihanqile kanyekanye.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Ususele khatshana lami othandayo lomngane, abejwayelene lami basemnyameni.