Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Ingoma. Ihubo lamadodana kaKhora. Kumqondisi wokuhlabela. Itshuni ethi, Mahalathi leyanothi (Ukuhlupheka lokuchukuluzwa) Ihubo likaHemani umʼEzira. Oh Thixo, Nkulunkulu ongisindisayo, ebusuku lemini ngikhala kuwe.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Akuthi umkhuleko wami ufinyelele kuwe; phendula indlebe yakho izwe ukukhala kwami.
Ngoba umphefumulo wami ugcwele inhlupheko lempilo yami isilengela engcwabeni. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ngibalwa ndawonye lalabo asebesiya egodini; senginjengendoda engelamandla.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Sengahlukaniselwe kwabafileyo, lezidumbu ezilele engcwabeni, wena ongasabakhumbuliyo njalo, abangasekho kulabo obanakekelayo.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Usungifake egodini elitshona okudlulayo, ekujuleni okumnyama bhuqe.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Intukuthelo yakho iyangeleka; usungigalulisile ngawo wonke amagagasi akho.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Usungithathele abangane bami abasekhwapheni wangenza ngaba lesidina kubo. Ngivalelwe kangiselantuba;
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
amehlo ami asebona kalufifi ngenxa yosizi. Ngiyakubiza, Oh Thixo, insuku zonke; ngiphakamisela izandla zami kuwe.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Izimanga zakho uyazitshengisa kwabafileyo na? Kambe labo asebefile bangavuka bakudumise na?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Uthando lwakho luyamenyezelwa engcwabeni yini, ukuthembeka kwakho endaweni yokuBhubha na?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Izimanga zakho ziyaziwa yini endaweni yobumnyama, kumbe izenzo zakho zokulunga elizweni lokungabikho na?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Kodwa ngikhala kuwe ngoncedo, Oh Thixo; ekuseni umkhuleko wami uyafika kuwe.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Kungani, awu Thixo, ungifulathela ungifihlela ubuso bakho?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Kusukela ebutsheni bami ngavele ngahlupheka ngaba seduze lokufa; ngiphethwe yikwesatshiswa nguwe, sengize ngidangele.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Intukuthelo yakho isingigabhele; ukwesaba wena sekungiqedile.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Ilanga lonke kungihanqile njengesikhukhula; sekungigalulisa nya.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Usungithathele abakhula bami lengibathandayo; ubumnyama sebunguyena mngane wami oseduze.
