Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
canticum psalmi filiis Core in finem pro Maeleth ad respondendum intellectus Eman Ezraitae Domine Deus salutis meae die clamavi et nocte coram te
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
intret in conspectu tuo oratio mea inclina aurem tuam ad precem meam
quia repleta est malis anima mea et vita mea in inferno adpropinquavit (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
aestimatus sum cum descendentibus in lacum factus sum sicut homo sine adiutorio
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
inter mortuos liber sicut vulnerati dormientes in sepulchris quorum non es memor amplius et ipsi de manu tua repulsi sunt
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
posuerunt me in lacu inferiori in tenebrosis et in umbra mortis
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
super me confirmatus est furor tuus et omnes fluctus tuos induxisti super me diapsalma
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
longe fecisti notos meos a me posuerunt me abominationem sibi traditus sum et non egrediebar
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
oculi mei languerunt prae inopia clamavi ad te Domine tota die expandi ad te manus meas
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
numquid mortuis facies mirabilia aut medici suscitabunt et confitebuntur tibi diapsalma
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam et veritatem tuam in perditione
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua et iustitia tua in terra oblivionis
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
et ego ad te Domine clamavi et mane oratio mea praeveniet te
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
ut quid Domine repellis orationem meam avertis faciem tuam a me
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
pauper sum ego et in laboribus a iuventute mea exaltatus autem humiliatus sum et conturbatus
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
in me transierunt irae tuae et terrores tui conturbaverunt me
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
circuierunt me sicut aqua tota die circumdederunt me simul
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
elongasti a me amicum et proximum et notos meos a miseria
