Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
O Yahweh, Dios a manangisalakanko, umasugak kenka iti aldaw ken rabii.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Dumngegka iti kararagko; ipangagmo ti ararawko.
Ta napnoanak kadagiti riribuk, ken dimmanonen ti biagko iti sheol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Tratraoendak dagiti tattao a kas kadagiti bumaba iti abut; maysaak a tao nga awanan iti pigsa.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Napanawanak iti denna dagiti natay, kaslaak la natay a nakaidda iti tanem, a saanmon a pakibibiangan gapu ta naisinadan manipud iti pannakabalinmo.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Inkabilnak iti kaunggan a paset ti abut, iti nasipnget ken nauneg a luglugar.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Nadagsen a nakatupak kaniak ti pungtotmo, ken laplapunosendak dagiti amin a dalluyonmo. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Gapu kenka, likliklikandak dagiti makaam-ammo kaniak. Pinagbalinnak a makapakigtot iti panagkitada. Napalawlawanak ket saanak a makalibas.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Nabannogen dagiti matak manipud iti riribuk; Agmalmalem nga umaw-awagak kenka, O Yahweh; inyunnatko dagiti imak kenka.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Mangaramidka kadi kadagiti nakakaskasdaaw para kadagiti natay? Bumangon ken agdayaw kadi dagiti natay kenka? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Maiwaragawag kadi ti kinapudnom iti tulagmo idiay tanem, ti kinapudnom iti lugar dagiti natay?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Maipakaammo kadi dagiti nakakaskasdaaw nga aramidmo iti kasipngetan, wenno ti kinalintegmo iti lugar iti pannakalipat?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Ngem umawagak kenka, O Yahweh; dumanon ti kararagko kenka iti bigbigat.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
O Yahweh, apay a laklaksidennak? Apay nga ilengedmo ti rupam kaniak?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Kankanayon ti pannakaparigat ken kaaddak iti ngarab ni patay sipud pay iti kinaagtutubok. Nagsagabaak manipud kadagiti pungtotmo; awan iti maaramidak.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Sinagabak dagiti naunget a tigtignaymo, ken dinadaeldak dagiti nakabutbuteng nga aramidmo.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Liklikmutendak a kasla danum iti agmalmalem, pinalawlawandak amin.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Inyadayom kaniak dagiti amin a gagayyemko ken dagiti am-ammok. Kinasipnget laeng ti kakaisuna a kaduak.
