Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Drottinn, þú Guð minn og hjálpari minn, ég ákalla þig um daga og nætur.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Svaraðu bænum mínum! Hlustaðu á hróp mitt,
því að ég er altekinn ótta og finn dauðann nálgast. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
„Líf hans er að fjara út, “segja sumir, „það er vonlaust með hann.“
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Ég er einn og yfirgefinn og bíð þess eins að deyja, rétt eins og þeir sem falla á vígvellinum.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Þú hefur varpað mér niður í myrkradjúp.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Reiði þín hefur þrýst mér niður, hver holskeflan á fætur annarri kaffærir mig.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Vinir mínir sneru við mér bakinu og eru horfnir – það var af þínum völdum. Ég er innikróaður, sé enga undankomuleið.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Augu mín eru blinduð af tárum. Daglega kalla ég eftir hjálp þinni. Ó, Drottinn, ég lyfti höndum í bæn um náð!
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Gerðu kraftaverk svo að ég deyi ekki, því hvað gagnar mér hjálp þín ef ég ligg kaldur í gröfinni? Þá get ég ekki lofað þig!
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Geta hinir látnu vegsamað gæsku þína? Syngja þeir um trúfesti þína?!
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Getur myrkrið borið vitni um máttarverk þín? Hvernig eiga þeir sem búa í landi gleymskunnar að tala um hjálp þína?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Ó, Drottinn, dag eftir dag bið ég fyrir lífi mínu.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Drottinn, hvers vegna hefur þú útskúfað mér? Af hverju hefur þú snúið þér burt frá mér og litið í aðra átt?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Allt frá æsku hef ég átt erfiða ævi og oft staðið andspænis dauðanum. Ég er magnþrota gagnvart örlögum þeim sem þú hefur búið mér.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Heift þín og reiði hefur lamað mig. Þessi skelfing þín hefur næstum gert út af við mig.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Alla daga hvolfist hún yfir mig.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Ástvinir, félagar og kunningjar – öll eru þau farin. Ég sit hér einn í myrkri.
