< Zsoltárok 88 >
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Yon Chan. Yon Sòm a fis Koré yo Pou direktè Koral la; selon melodi “Soufrans Afliksyon An”. Yon refleksyon pa Héman, Ezrachit la O SENYÈ, Bondye sali mwen an, Mwen te kriye fò lajounen kon lannwit devan Ou.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Kite priyè mwen vini devan Ou. Panche zòrèy Ou vè kri mwen an!
3 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol )
Paske nanm mwen gen kont twoub li. Lavi m vin toupre sejou lanmò a. (Sheol )
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Mwen vin konte pami (sila) ki desann nan fòs yo. Mwen parèt tankou yon nonm san fòs,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
abandone pami mò yo, tankou (sila) ki te touye e kouche nan tonm lan. (Sila) a nou pa sonje ankò menm, ki koupe retire nan men Ou.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Ou te mete m nan fòs pi ba a, nan plas fènwa yo, nan fon yo.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Kòlè Ou vin poze sou mwen. Ou te aflije m ak tout vag lanmè Ou yo. Tan
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Ou te retire tout moun mwen konnen byen lwen m. Ou te fè m yon objè abominab devan yo. Mwen fèmen anndan nèt e mwen pa kab sòti.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Zye m gen tan pouri akoz afliksyon. Mwen te rele Ou chak jou, O SENYÈ. Mwen te lonje men m yo vè Ou menm.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Èske Ou va fè mirak pou mò yo? Èske lespri ki fin pati yo va leve pou bay Ou lwanj? Tan
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Èske lanmò dous Ou a va deklare nan tonbo a? Fidelite Ou nan labim nan?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Èske mirak Ou yo va fèt parèt nan tenèb la? Oswa ladwati Ou nan peyi kote tout bagay bliye yo?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Men anvè Ou, O SENYÈ, mwen te kriye. Nan maten, lapriyè mwen vini devan Ou.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
O SENYÈ, poukisa Ou rejte nanm mwen? Poukisa Ou kache figi Ou kont mwen?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Mwen te aflije e prèt pou mouri depi nan jenès mwen. Pandan mwen soufri gwo laperèz Ou yo, mwen distrè nèt.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Kòlè Ou ki brile, fin pase sou mwen. Gwo laperèz Ou yo te koupe retire m.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Yo fin antoure mwen tankou dlo tout lajounen. Yo ansèkle m nèt.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Ou te retire renmen mwen ak zanmi m nan lwen m nèt, ak zanmi m yo, nan tenèb.