Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Ein Psalmlied der Kinder Korah, vorzusingen, von der Schwachheit der Elenden. Eine Unterweisung Hemans, des Esrahiten. HERR, Gott, mein Heiland, ich schreie Tag und Nacht vor dir.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Laß mein Gebet vor dich kommen; neige deine Ohren zu meinem Geschrei.
Denn meine Seele ist voll Jammers, und mein Leben ist nahe dem Tode. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ich bin geachtet gleich denen, die in die Grube fahren; ich bin ein Mann, der keine Hilfe hat.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Ich liege unter den Toten verlassen wie die Erschlagenen, die im Grabe liegen, deren du nicht mehr gedenkst und die von deiner Hand abgesondert sind.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Du hast mich in die Grube hinuntergelegt, in die Finsternis und in die Tiefe.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Dein Grimm drückt mich; du drängst mich mit allen deinen Fluten. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Meine Freunde hast du ferne von mir getan; du hast mich ihnen zum Greuel gemacht. Ich liege gefangen und kann nicht herauskommen.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Meine Gestalt ist jämmerlich vor Elend. HERR, ich rufe dich an täglich; ich breite meine Hände aus zu dir.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wirst du denn unter den Toten Wunder tun, oder werden die Verstorbenen aufstehen und dir danken? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Wird man in Gräbern erzählen deine Güte, und deine Treue im Verderben?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Mögen denn deine Wunder in der Finsternis erkannt werden oder deine Gerechtigkeit in dem Lande, da man nichts gedenkt?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Aber ich schreie zu dir, HERR, und mein Gebet kommt frühe vor dich.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Warum verstößest du, HERR, meine Seele und verbirgst dein Antlitz vor mir?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Ich bin elend und ohnmächtig, daß ich so verstoßen bin; ich leide deine Schrecken, daß ich fast verzage.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Dein Grimm geht über mich; dein Schrecken drückt mich.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Sie umgeben mich täglich wie Wasser und umringen mich miteinander.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Du machst, daß meine Freunde und Nächsten und meine Verwandten sich ferne von mir halten um solches Elends willen.
