Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Ein Lied. Ein Psalm, der Korachiten. Dem Musikmeister, nach “Krankheit”, zum Singen. Ein Maskil Hemans, des Esrachiten. Jahwe, mein Gott, tagsüber rufe ich um Hilfe, in der Nacht schreie ich vor dir.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Laß mein Gebet vor dich kommen, neige meinem Flehen dein Ohr!
Denn meine Seele ist mit Leiden gesättigt, und mein Leben ist der Unterwelt nahe. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ich werde denen zugezählt, die in die Grube hinabfuhren; ich gleiche einem kraftlosen Manne.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Unter die Toten werde ich gerechnet, gleich Erschlagenen, die im Grabe liegen, deren du nicht mehr gedenkst, indem sie von deiner Hand geschieden sind.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Du hast mich in die unterste Grube gelegt, in dichte Finsternis, in große Tiefe.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Auf mir lastet dein Grimm, und alle deine Wogen drücken mich nieder. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Du hast meine Bekannten von mir entfernt, hast mich zum Abscheu für sie gemacht; ich bin eingeschlossen und kann nicht hinauskommen.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mein Auge verschmachtet vor Elend; ich rufe dich, Jahwe, an jedem Tage, ich breite meine Hände zu dir aus.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wirst du an den Toten Wunder thun, oder werden die Schatten auferstehen, um dich zu preisen? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Wird deine Gnade im Grabe verkündigt, deine Treue im Abgrund?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Werden deine Wunder in der Finsternis kund und deine Gerechtigkeit im Lande des Vergessens?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Ich aber schreie zu dir, Jahwe, und mein Gebet kommt des Morgens vor dich.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Warum verwirfst du, Jahwe, meine Seele, verbirgst vor mir dein Angesicht?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Ich bin elend und hinsterbend von Jugend auf; ich trage deine Schrecken, ich ermatte.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Deine Gluten sind über mich ergangen, deine Schrecken haben mich vernichtet.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Sie umgeben mich allezeit wie Wasser, umringen mich insgesamt.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Freunde und Gefährten hast du von mir entfernt; meine Bekannten sind Finsternis.
