Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Ein Gesang, ein Lied, von den Korachiten, auf den Siegesspender, eine Zugabe, bei Bußübungen, ein Lehrgedicht, von Heman, dem Ezrachiten. Du meines Heiles Gott, o Herr! Ich rufe Tag und Nacht zu Dir.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Es komme mein Gebet vor Dich! Und neige meinem Fleh'n Dein Ohr!
Denn meine Seele ist von Leiden voll gesättigt; der Unterwelt naht sich mein Leben. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Zu denen, die zur Grube fahren, zählt man mich; ich gleiche einem Manne ohne Kraft.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Wie Tote bin ich, bloß von allem, wie die Verblichenen, die im Grabe liegen, und deren Du nicht mehr gedenkst, und die Dir fernestehen.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Du stößt mich in die tiefste Grube, in Finsternis, in große Tiefen.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Dein Grimm liegt schwer auf mir; und Deine Fluten führst Du her. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Und Du entfremdest mir die Freunde; zum Ekel machst Du mich für sie. Ich liege eingekerkert und darf nimmer ausgehn.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Matt ist mein Auge mir vom Leiden. Ich rufe täglich, Herr, Dich an und breite meine Hände nach Dir aus:
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
"Wirst Du an Taten Wunder tun? Und stehen Schatten auf, Dir Dank zu sagen? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Rühmt man im Grabe Deine Liebe und Deine Treue in der Unterwelt?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Wird in der Finsternis Dein unvergleichlich Wesen kundgetan und Deine Liebe in dem Lande der Vergessenheit?"
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
So schreie ich, o Herr, zu Dir; vor Dich dringt in der Frühe mein Gebet.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Warum verschmähst Du meine Seele, Herr, verbirgst vor mir Dein Angesicht?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
So elend bin ich, von der Jugendzeit an sterbend, und wortlos Deine Schrecken tragend.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Mich überfallen Deine Zornesgluten, und Deine Schrecknisse vernichten mich,
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
umfluten täglich mich wie Wasser, umschließen mich zumal.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Du nimmst mir meine Freunde und Gefährten weg, und meine Liebsten sind entschwunden.
