Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Ein Psalm der Söhne Korahs. Dem Sangmeister, nach schwermütiger Weise mit gedämpfter Stimme vorzutragen: eine Betrachtung Hemans, des Esrahiters. Jahwe, du Gott meines Heils, / Tagsüber hab ich schon immer geschrien, / Des Nachts liege ich vor dir.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mein Gebet möge vor dich kommen! / Neige dein Ohr meinem lauten Flehn!
Denn mit Leiden bin ich gesättigt, / Und mein Leben ist nahe dem Totenreich. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Man zählt mich schon denen zu, die in die Grube hinunterfahren; / Ich bin wie ein Mann ohne Lebenskraft.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Unter den Toten ist mein Lager; / Ich gleiche Erschlagnen, die im Grabe ruhn, / Deren du nicht mehr gedenkst — / Sie sind ja getrennt von deiner Hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Du hast mich gelegt in die unterste Grube, / In dichte Finsternis und in die Tiefen.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Auf mir lastet dein Grimm; / All deine Wogen drücken mich nieder. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Meine Freunde hast du von mir entfernt, / Du hast mich ihnen zum Abscheu gemacht. / Ich bin eingeschlossen, kann nicht hinaus.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mein Auge verschmachtet vor Elend. / Ich rufe dich, Jahwe, tagtäglich an, / Breite zu dir meine Hände aus:
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Tust du denn für die Toten Wunder? / Erheben sich Schatten, um dir zu danken? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Erzählt man im Grabe von deiner Güte, / Von deiner Treue im Totenreich?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Wird in der Finsternis dein Wunderwalten kund / Und deine Gerechtigkeit im Land des Vergessens?"
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Ich aber schreie, o Jahwe, zu dir, / Schon morgens begrüßt dich mein Gebet:
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
"Warum denn, Jahwe, verwirfst du mich, / Verhüllest vor mir dein Angesicht?"
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Ich bin ja so elend: hinsterbend von Jugend auf. / Das schreckliche Los, das du mir bestimmt, / Ich hab es ertragen — nun bin ich erschöpft!
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Deine Zornesgluten gehn über mich; / Es vernichten mich deine Schrecken.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Wie Wasser umgeben sie mich allezeit, / Umringen mich allzumal.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Du hast alle Lieben von mir entfernt, / Mir bleibt als Freund nur — die Finsternis!
