Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Des fils de Coré, pour la fin, pour Maheleth, pour répondre, intelligence d’Eman l’Ezrahite. Seigneur, Dieu de mon salut, j’ai crié devant vous, le jour et la nuit.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Que ma prière pénètre en votre présence; inclinez votre oreille à ma supplication;
Parce que mon âme est remplie de maux, et que ma vie s’est approchée de l’enfer. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
J’ai été regardé comme ceux qui descendent dans une fosse: je suis devenu comme un homme sans secours,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Libre entre des morts,
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Ils m’ont mis dans une fosse profonde, dans des lieux ténébreux, et dans l’ombre de la mort.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Sur moi s’est fortifiée votre fureur, et vous avez fait passer tous vos flots sur moi.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Vous avez éloigné de moi ceux qui me sont connus; ils m’ont posé comme un objet d’abomination pour eux.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mes yeux ont langui à cause de ma détresse.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Est-ce que, pour des morts, vous ferez des merveilles, ou des médecins les ressusciteront-ils, afin qu’ils vous louent?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Est-ce que quelqu’un racontera votre miséricorde dans un sépulcre, et votre vérité dans le lieu de la destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Est-ce que vos merveilles seront connues dans les ténèbres, et votre justice dans la terre de l’oubli?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Et moi, vers vous. Seigneur, j’ai crié, et, dès le matin, ma prière vous préviendra.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Pourquoi, Seigneur, repoussez-vous ma prière, détournez-vous votre face de moi?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis un pauvre, moi, et dans les travaux depuis ma jeunesse; et après avoir été exalté, j’ai été humilié et troublé.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Sur moi ont passé les flots de votre colère, et vos terreurs m’ont troublé.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Elles m’ont environné, comme une eau, tout le jour, elles m’ont environné toutes ensemble.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Vous avez éloigné de moi un ami et un proche, et ceux qui m’étaient connus, à cause de ma misère.
