Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Cantique. Psaume des enfants de Coré. — Au maître-chantre; à chanter sur un mode triste. — Hymne d'Héman, l'Ézrahite. Éternel, Dieu de mon salut, Jour et nuit, je crie en ta présence.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Que ma prière parvienne jusqu'à toi; Prête l'oreille à ma supplication!
Car mon âme est rassasiée de maux, Et ma vie penche vers le Sépulcre. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
On me compte parmi ceux qui descendent vers le tombeau; Je suis comme un homme qui a perdu sa force.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Je suis abandonné parmi les morts. Pareil à ceux dont le cadavre est couché dans la tombe. A ceux dont tu ne te souviens plus, Et qui sont exclus de ta protection.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Tu m'as mis au plus profond de la fosse. Dans les ténèbres, dans les abîmes.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Ta colère pèse sur moi, Et tu m'accables de tous tes flots. (Pause)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Tu as éloigné de moi ceux qui me connaissent; Tu as fait de moi un objet d'horreur pour eux. Je suis enfermé et ne puis sortir;
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mon oeil dépérit dans la douleur. Je t'invoque, ô Éternel, tous les jours; Je tends les mains vers toi.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Est-ce pour les morts que tu fais des miracles? Ou bien, les trépassés se lèvent-ils pour te louer? (Pause)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Annonce-t-on ta bonté dans le tombeau. Et ta fidélité dans l'abîme?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Tes merveilles sont-elles connues dans les ténèbres, Et ta justice dans la terre d'oubli?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Mais moi, ô Éternel, je crie vers toi; Ma prière te prévient dès le matin.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Éternel, pourquoi rejettes-tu mon âme Et me caches-tu ta face?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis misérable, presque mourant depuis ma jeunesse; Sous le poids de ta colère, je suis éperdu.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Les flots de ton courroux passent sur moi; Tes fureurs m'anéantissent:
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Elles m'environnent chaque jour comme un fleuve; Elles m'enveloppent toutes à la fois.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Tu as éloigné de moi amis et compagnons; Je n'ai pour compagnie que les ténèbres!
