Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Cantique des fils de Coré. Au maître chantre. A chanter avec les luths. Hymne de Héman Esrahite. Éternel, mon Dieu sauveur, je crie à toi et le jour et la nuit:
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
qu'à toi parvienne ma prière; prête l'oreille à ma supplication!
Car mon âme est rassasiée de malheur, et ma vie penche vers les Enfers. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Je suis assimilé à ceux qui descendent dans la fosse, je suis comme un homme sans force;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
ma couche est entre les morts, je suis tel que les morts gisants dans le tombeau, auxquels tu ne penses plus, et qui ne sont plus à portée de ta main.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Tu m'as jeté dans une fosse profonde, dans des ténèbres, dans des abîmes.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Ton courroux pèse sur moi, et de tous tes flots tu m'as accablé. (Pause)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Tu as éloigné de moi ceux que je connais, tu m'as rendu pour eux un objet d'horreur; enveloppé, je ne trouve point d'issue.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mes yeux fondent par l'effet du malheur; Éternel, je t'invoque chaque jour, et je tends mes mains vers toi.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Pour les morts feras-tu des miracles? Les ombres se lèveront-elles pour te louer? (Pause)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Dans le tombeau parle-t-on de ta grâce, et de ta fidélité, dans le séjour de la mort?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Dans les ténèbres tes miracles sont-ils remarqués, et ta justice, dans la région de l'oubli?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Je t'implore donc, Éternel, et dès le matin ma prière te prévient.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Éternel, pourquoi me rejettes-tu, et me caches-tu ta face?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis malheureux et mourant dès ma jeunesse, je subis les terreurs et je suis éperdu.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Ton courroux m'assaille, tes frayeurs m'anéantissent,
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
m'enveloppent, comme des eaux, tout le jour, me cernent toutes à la fois.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Tu as éloigné de moi amis et compagnons, et ceux que je connais, me sont invisibles.
