Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Psaume des fils de Koré. Jusqu'à la Fin, sur Maeleth. Méditation d'Eman l'Israélite. Seigneur, Dieu de mon salut, j'ai crié devant toi, le jour et la nuit.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Que mon oraison pénètre en ta présence; incline ton oreille vers ma prière. Seigneur.
Car mon âme a été remplie de maux, et ma vie s'est approchée de l'enfer. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
J'ai été compté parmi ceux qui descendent dans la fosse; je suis devenu comme un homme sans secours,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Libre parmi les morts, comme ceux qui tombent mortellement blessés, qui dorment dans le sépulcre, et dont tu ne te souviens plus; ceux-là aussi ont été repoussés par ta main.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
On m'a mis au plus profond de la fosse, dans les ténèbres et dans l'ombre de la mort.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Ta colère s'est appesantie sur moi, et tu as fait passer sur moi tous tes flots.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Tu as éloigné de moi mes proches; ils m'ont en en abomination. J'ai été livré, et je n'ai pu sortir.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mes yeux ont été affaiblis par la misère. Et j'ai crié vers toi tout le jour. Seigneur; j'ai étendu vers toi les mains.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Feras-tu des prodiges pour les morts? ou des médecins les ressusciteront-ils, afin qu'ils te louent?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Quelqu'un dans le sépulcre publiera-t-il ta miséricorde, ou ta vérité dans la perdition?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Dans les ténèbres, connaîtra-t-on tes merveilles? Et ta justice est-elle dans une terre oubliée?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Et moi, Seigneur, J'ai crié vers toi; et dès l'aurore ma prière te parviendra.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Pourquoi, Seigneur, rejette-tu ma prière et détournes-tu de moi ta face?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis pauvre, et dans les labeurs depuis ma jeunesse; mais après avoir été exalté, j'ai été humilié et confondu.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Sur moi ont passé tes colères, et tes épouvantements m'ont troublé.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Ils m'ont entouré comme des flots; durant tout le jour, ils m'ont assiégé tous à la fois.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Tu as écarté de moi tout ami et mes proches de ma misère.
