Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Cantiques. Psaume des fils de Coré. Au maître de chant. A chanter sur le ton plaintif. Cantique d’Héman l’Ezrahite. Yahweh, Dieu de mon salut, quand je crie la nuit devant toi,
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
que ma prière arrive en ta présence, prête l’oreille à mes supplications!
Car mon âme est rassasiée de maux, et ma vie touche au schéol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
On me compte parmi ceux qui descendent dans la fosse, je suis comme un homme à bout de forces.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
je suis comme délaissé parmi les morts, pareil aux cadavres étendus dans le sépulcre, dont tu n’as plus le souvenir, et qui sont soustraits à ta main.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Tu m’as jeté au fond de la fosse, dans les ténèbres, dans les abîmes.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Sur moi s’appesantit ta fureur, tu m’accables de tous tes flots. — Séla.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Tu as éloigné de moi mes amis, tu m’as rendu pour eux un objet d’horreur; je suis emprisonné sans pouvoir sortir;
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
mes yeux se consument dans la souffrance. Je t’invoque tout le jour, Yahweh, j’étends les mains vers toi.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Feras-tu un miracle pour les morts; ou bien les ombres se lèveront-elles pour te louer? — Séla.
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Publie-t-on ta bonté dans le sépulcre, ta fidélité dans l’abîme?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Tes prodiges sont-ils connus dans la région des ténèbres et ta justice dans la terre de l’oubli?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Et moi, Yahweh, je crie vers toi, ma prière va au-devant de toi dès le matin.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Pourquoi, Yahweh, repousses-tu mon âme, me caches-tu ta face?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis malheureux et moribond depuis ma jeunesse; sous le poids de tes terreurs, je ne sais que devenir.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Tes fureurs passent sur moi, tes épouvantes m’accablent.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Comme des eaux débordées elles m’environnent tout le jour; elles m’assiègent toutes ensemble.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Tu as éloigné de moi mes amis et mes proches; mes compagnons, ce sont les ténèbres de la tombe.
