Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Une chanson. Un psaume par les fils de Korah. Pour le chef musicien. Sur l'air de « The Suffering of Affliction ». Une contemplation par Heman, l'Ezrahite. Yahvé, le Dieu de mon salut, J'ai pleuré jour et nuit devant vous.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Que ma prière entre en ta présence. Prêtez l'oreille à mon cri.
Car mon âme est pleine d'angoisse. Ma vie s'approche du séjour des morts. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse. Je suis comme un homme qui n'a pas d'aide,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
mis à part parmi les morts, comme les morts qui reposent dans la tombe, dont vous ne vous souvenez plus. Ils sont coupés de ta main.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Tu m'as déposé dans la fosse la plus profonde, dans les profondeurs les plus sombres.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Ta colère pèse sur moi. Tu m'as affligé de toutes tes vagues. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Tu m'as enlevé mes amis. Tu as fait de moi une abomination pour eux. Je suis confiné, et je ne peux pas m'échapper.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mes yeux s'assombrissent à cause du chagrin. Je t'ai invoqué chaque jour, Yahvé. J'ai tendu mes mains vers vous.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Faites-vous des prodiges aux morts? Est-ce que les esprits défunts se lèvent et vous louent? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Ta bonté est-elle déclarée dans la tombe? Ou votre fidélité dans la Destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Tes merveilles se font-elles connaître dans l'obscurité? Ou ta justice dans le pays de l'oubli?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Mais c'est à toi, Yahvé, que j'ai crié. Le matin, ma prière vient devant vous.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Yahvé, pourquoi rejettes-tu mon âme? Pourquoi me cachez-vous votre visage?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Je suis affligé et prêt à mourir depuis ma jeunesse. Pendant que je souffre de tes terreurs, je suis distrait.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Ton ardente colère s'est abattue sur moi. Vos terreurs m'ont coupé.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Ils m'ont entouré comme de l'eau toute la journée. Ils m'ont complètement englouti.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Tu as éloigné de moi l'amant et l'ami, et mes amis dans les ténèbres.
