Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A Song. A Psalm by the sons of Korah. For the Chief Musician. To the tune of “The Suffering of Affliction.” A contemplation by Heman, the Ezrahite. LORD, the God of my salvation, I have cried day and night before you.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer enter into your presence. Turn your ear to my cry.
For my soul is full of troubles. My life draws near to Sheol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted amongst those who go down into the pit. I am like a man who has no help,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
set apart amongst the dead, like the slain who lie in the grave, whom you remember no more. They are cut off from your hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
You have laid me in the lowest pit, in the darkest depths.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Your wrath lies heavily on me. You have afflicted me with all your waves. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
You have taken my friends from me. You have made me an abomination to them. I am confined, and I can’t escape.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
My eyes are dim from grief. I have called on you daily, LORD. I have spread out my hands to you.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Do you show wonders to the dead? Do the departed spirits rise up and praise you? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Is your loving kindness declared in the grave? Or your faithfulness in Destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Are your wonders made known in the dark? Or your righteousness in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But to you, LORD, I have cried. In the morning, my prayer comes before you.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
LORD, why do you reject my soul? Why do you hide your face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am afflicted and ready to die from my youth up. While I suffer your terrors, I am distracted.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Your fierce wrath has gone over me. Your terrors have cut me off.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They came around me like water all day long. They completely engulfed me.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
You have put lover and friend far from me, and my friends into darkness.
