Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A song, a psalm of the sons of Korah; for the chief musician; set to the Mahalath Leannoth style. A maschil of Heman the Ezrahite. Yahweh, God of my salvation, I cry out day and night before you.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Listen to my prayer; pay attention to my cry.
For I am filled with troubles, and my life has reached Sheol. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
People treat me like those who go down into the pit; I am a man with no strength.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
I am abandoned among the dead; I am like the dead who lie in the grave, about whom you care no more because they are cut off from your power.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
You place me in the lowest part of the pit, in the dark and deep places.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Your wrath lies heavy on me, and all your waves crash over me. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Because of you, my acquaintances avoid me. You have made me a shocking sight to them. I am hemmed in and I cannot escape.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
My eyes grow weary from trouble; All day long I call out to you, Yahweh; I spread out my hands to you.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Will you do wonders for the dead? Will those who have died rise and praise you? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Will your covenant faithfulness be proclaimed in the grave, your loyalty in the place of the dead?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Will your wonderful deeds be known in the darkness, or your righteousness in the place of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But I cry to you, Yahweh; in the morning my prayer comes before you.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Yahweh, why do you reject me? Why do you hide your face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I have always been afflicted and on the verge of death since my youth. I have suffered from your terrors; I am in despair.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Your angry actions have passed over me, and your terrifying deeds have annihilated me.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They surround me like water all the day long; they have all encircled me.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
You have removed every friend and acquaintance from me. My only acquaintance is the darkness.
