Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A Song, a Melody. For the Sons of Korah. To the Chief Musician. On "Mahalath." For alternate Song. An Instructive Psalm. By Heman the Ezrahite. O Yahweh, God of my salvation, By day, have I made outcry, In the night, [also] before thee.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer, come into thy presence, Bow down thine ear to my loud cry.
For my soul, is sated with misfortunes, And, my life—unto Hades, hath drawn near; (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted with them who descend into the pit, I have become as a man that is without help;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Among the dead, is my couch, —Like the slain that lie in the grave, Where thou rememberest them no more, Yea, they, from thy hand, are cut off;
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Thou hast laid me, In the lowest pit, In dark places, In the deeps:
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Upon me, hath rested thine indignation, And, with all thy breakers, hast thou caused affliction. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast far removed mine acquaintances from me, —Thou hast made me an abomination unto them, Shut up, and I cannot go forth!
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mine eye, hath dimmed through affliction; I have called upon thee, O Yahweh, all day long, I have spread out, unto thee, my hands.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
For the dead, wilt thou perform a wonder? Or shall, the shades, arising, give thee thanks? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall Thy lovingkindness be recounted in the grave? Thy faithfulness, in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall any wonder of thine, be known in the dark? Or, thy righteousness, in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But, I, unto thee, O Yahweh, have cried for help, And, in the morning, my prayer will confront thee!
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Wherefore, O Yahweh, shouldst thou reject my soul? shouldst thou hide thy face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Afflicted have I been, and dying, from youth, I have borne the terror of thee—I shall be distracted!
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Over me, have passed thy bursts of burning anger, The alarms of thee have put an end to me;
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They have surrounded me like waters, all the day, They have come circling against me together:
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Thou hast far removed from me, lover and friend, Mine acquaintances, are in darkness.
