Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
O lord God of my salvation, I have cried day and night before you:
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer come before you: incline your ear unto my cry;
For my soul is full of troubles: and my life draws nigh unto the grave. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted with them that go down into the pit: I am as a man that has no strength:
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom you remember no more: and they are cut off from your hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
You have laid me in the low pit, in darkness, in the deeps.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Your wrath lies hard upon me, and you have afflicted me with all your waves. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
You have put away mine acquaintance far from me; you have made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mine eye mourns by reason of affliction: LORD, I have called daily upon you, I have stretched out my hands unto you.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Will you show wonders to the dead? shall the dead arise and praise you? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall your loving kindness be declared in the grave? or your faithfulness in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall your wonders be known in the dark? and your righteousness in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But unto you have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer prevent you.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
LORD, why cast you off my soul? why hide you your face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am afflicted and ready to die from my youth up: while I suffer your terrors I am distracted.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Your fierce wrath goes over me; your terrors have cut me off.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They came round about me daily like water; they compassed me about together.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Lover and friend have you put far from me, and mine acquaintance into darkness.
