Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A Song, a Psalm of the sons of Korah; for the Leader; upon Mahalath Leannoth. Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD, God of my salvation, what time I cry in the night before Thee,
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer come before Thee, incline Thine ear unto my cry.
For my soul is sated with troubles, and my life draweth nigh unto the grave. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted with them that go down into the pit; I am become as a man that hath no help;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Set apart among the dead, like the slain that lie in the grave, whom Thou rememberest no more; and they are cut off from Thy hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Thou hast laid me in the nethermost pit, in dark places, in the deeps.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Thy wrath lieth hard upon me, and all Thy waves Thou pressest down. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast put mine acquaintance far from me; Thou hast made me an abomination unto them; I am shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mine eye languisheth by reason of affliction; I have called upon Thee, O LORD, every day, I have spread forth my hands unto Thee.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wilt Thou work wonders for the dead? Or shall the shades arise and give Thee thanks? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall Thy mercy be declared in the grave? or Thy faithfulness in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall Thy wonders be known in the dark? and Thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But as for me, unto Thee, O LORD, do I cry, and in the morning doth my prayer come to meet Thee.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
LORD, why castest Thou off my soul? Why hidest Thou Thy face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am afflicted and at the point of death from my youth up; I have borne Thy terrors, I am distracted.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Thy fierce wrath is gone over me; Thy terrors have cut me off.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They came round about me like water all the day; they compassed me about together.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Friend and companion hast Thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.
