Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A song or Psalme of Heman the Ezrahite to give instruction, committed to the sonnes of Korah for him that excelleth upon Malath Leannoth. O Lord God of my saluation, I cry day and night before thee.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer enter into thy presence: incline thine eare vnto my cry.
For my soule is filled with euils, and my life draweth neere to the graue. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted among them that go downe vnto the pit, and am as a man without strength:
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Free among the dead, like the slaine lying in the graue, whome thou remembrest no more, and they are cut off from thine hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Thou hast layde me in the lowest pit, in darkenes, and in the deepe.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Thine indignation lyeth vpon me, and thou hast vexed me with all thy waues. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast put away mine acquaintance farre from me, and made mee to be abhorred of them: I am shut vp, and cannot get foorth.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mine eye is sorowfull through mine affliction: Lord, I call dayly vpon thee: I stretch out mine hands vnto thee.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wilt thou shewe a miracle to the dead? or shall the dead rise and prayse thee? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall thy louing kindenes be declared in the graue? or thy faithfulnes in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall thy wonderous workes be knowen in the darke? and thy righteousnes in the land of obliuion?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But vnto thee haue I cryed, O Lord, and early shall my prayer come before thee.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Lord, why doest thou reiect my soule, and hidest thy face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am afflicted and at the point of death: from my youth I suffer thy terrours, doubting of my life.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Thine indignations goe ouer me, and thy feare hath cut me off.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They came round about me dayly like water, and compassed me together.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
My louers and friends hast thou put away from me, and mine acquaintance hid themselues.
