Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A song. A psalm of the descendants of Korah. For the music director. To the tune “Mahalath Leannoth.” A maskil by Heman the Ezrahite Lord, God of my salvation, I cry out to you day and night.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Please listen to my prayer; hear my words as I plead with you.
My life is full of troubles, and my death is approaching. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I'm counted among the dying; a man with no strength.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
I am abandoned among the dead, lying like a corpse in the grave, forgotten and beyond your care.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
You have placed me in a deep pit, in the depths of darkness.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Your hostility crushes me; you are drowning me under your crashing waves. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
You have made my friends avoid me by making me look repulsive to them. I'm trapped, I can't go out.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
I've cried my eyes out begging you every day for your help, Lord, holding out my hands to you.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Do you do miracles among the dead? Do the dead stand up to praise you? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Your faithful love—is it mentioned in the grave? Your trustworthiness—is it discussed in the place of destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Are the wonderful things you do known in the darkness? Is your goodness known in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But I cry out to you for help; every morning I pray to you.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Lord, why do you reject me? Why do you turn away from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I have been sick since I was young, often at death's door. I have had to bear the terrible things you've done to me. I'm in despair!
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Your anger has overcome me; the terrible things you do have destroyed me.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They surround me all the time like floodwaters, swallowing me up.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
You have made my family and friends avoid me. Darkness is my only friend.
