Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A canticle of a psalm for the sons of Core: unto the end, for Maheleth, to answer understanding of Eman the Ezrahite. O Lord, the God of my salvation: I have cried in the day, and in the night before thee.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer come in before thee: incline thy ear to my petition.
For my soul is filled with evils: and my life hath drawn nigh to hell. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted among them that go down to the pit: I am become as a man without help,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Free among the dead. Like the slain sleeping in the sepulchres, whom thou rememberest no more: and they are cast off from thy hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
They have laid me in the lower pit: in the dark places, and in the shadow of death.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Thy wrath is strong over me: and all thy waves thou hast brought in upon me.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast put away my acquaintance far from me: they have set me an abomination to themselves. I was delivered up, and came not forth:
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
My eyes languished through poverty. All the day I cried to thee, O Lord: I stretched out my hands to thee.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wilt thou shew wonders to the dead? or shall physicians raise to life, and give praise to thee?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall any one in the sepulchre declare thy mercy: and thy truth in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall thy wonders be known in the dark; and thy justice in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But I, O Lord, have cried to thee: and in the morning my prayer shall prevent thee.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Lord, why castest thou off my prayer: why turnest thou away thy face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am poor, and in labours from my youth: and being exalted have been humbled and troubled.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Thy wrath hath come upon me: and thy terrors have troubled me.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They have come round about me like water all the day: they have compassed me about together.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Friend and neighbour thou hast put far from me: and my acquaintance, because of misery.
