Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A Song. A Psalm. Of the sons of Korah. To the chief music-maker; put to Mahalath Leannoth. Maschil. Of Heman the Ezrahite. O Lord, God of my salvation, I have been crying to you for help by day and by night:
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer come before you; give ear to my cry:
For my soul is full of evils, and my life has come near to the underworld. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am numbered among those who go down into the earth; I have become like a man for whom there is no help:
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
My soul is among the dead, like those in the underworld, to whom you give no more thought; for they are cut off from your care.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
You have put me in the lowest deep, even in dark places.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
The weight of your wrath is crushing me, all your waves have overcome me. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
You have sent my friends far away from me; you have made me a disgusting thing in their eyes: I am shut up, and not able to come out.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
My eyes are wasting away because of my trouble: Lord, my cry has gone up to you every day, my hands are stretched out to you.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Will you do works of wonder for the dead? will the shades come back to give you praise? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Will the story of your mercy be given in the house of the dead? will news of your faith come to the place of destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
May there be knowledge of your wonders in the dark? or of your righteousness where memory is dead?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But to you did I send up my cry, O Lord; in the morning my prayer came before you.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Lord, why have you sent away my soul? why is your face covered from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I have been troubled and in fear of death from the time when I was young; your wrath is hard on me, and I have no strength.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
The heat of your wrath has gone over me; I am broken by your cruel punishments.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They are round me all the day like water; they have made a circle about me.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
You have sent my friends and lovers far from me; I am gone from the memory of those who are dear to me.
