Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Een lied, een psalm voor de kinderen van Korach, voor den opperzangmeester, op Machalath Leannoth; een onderwijzing van Heman, den Ezrahiet. O HEERE, God mijns heils! bij dag, bij nacht roep ik voor U.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Laat mijn gebed voor Uw aanschijn komen; neig Uw oor tot mijn geschrei.
Want mijn ziel is der tegenheden zat, en mijn leven raakt tot aan het graf. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Ik ben gerekend met degenen, die in de kuil nederdalen; ik ben geworden als een man, die krachteloos is;
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Afgezonderd onder de doden, gelijk de verslagenen, die in het graf liggen, die Gij niet meer gedenkt, en zij zijn afgesneden van Uw hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Gij hebt mij in den ondersten kuil gelegd, in duisternissen, in diepten.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Uw grimmigheid ligt op mij; Gij hebt mij nedergedrukt met al Uw baren. (Sela)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Mijn bekenden hebt Gij verre van mij gedaan, Gij hebt mij hun tot een groten gruwel gesteld; ik ben besloten, en kan niet uitkomen.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mijn oog treurt vanwege verdrukking; HEERE! ik roep tot U den gansen dag; ik strek mijn handen uit tot U.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Zult Gij wonder doen aan de doden? Of zullen de overledenen opstaan, zullen zij U loven? (Sela)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Zal Uw goedertierenheid in het graf verteld worden, Uw getrouwheid in het verderf?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zullen Uw wonderen bekend worden in de duisternis, en Uw gerechtigheid in het land der vergetelheid?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Maar ik, HEERE! roep tot U, en mijn gebed komt U voor in den morgenstond.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
HEERE! waarom verstoot Gij mijn ziel, en verbergt Uw aanschijn voor mij?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Van der jeugd aan ben ik bedrukt en doodbrakende; ik draag Uw vervaarnissen, ik ben twijfelmoedig.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Uw hittige toornigheden gaan over mij; Uw verschrikkingen doen mij vergaan.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Den gansen dag omringen zij mij als water; te zamen omgeven zij mij.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Gij hebt vriend en metgezel verre van mij gedaan; mijn bekenden zijn in duisternis.
