Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
O Yahweh Pakai, eihuhhing'a ka Pathen Elohim, sunleh nangma kakou in, jan leh nakom kahin nailut ji e.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Tun kakouna neijah peh'in lang katona neisan peh'in.
Ajeh chu kahin khohi boina adim in, thinan eikainai chehcheh e. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Athisa bang bep kahitai, mithahat tah khat athahat na bei nungsang bep kahitai.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Amahon mithi lah'a eidalha uvin lhan ah mithi lup'in kalum e. Keima hi suhmil in kaum tai, nami kaihoina a kon in eiki lamang tai.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Nang in kotong noinung pen athim pen ah neison lha e.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Nalung han na gihtah chun eidelphan, hichu twi kinong bangin akinong'in eichup tai.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Keima hi doumah in neisem in kagol kapai ho neidelmang peh gamtai. Keima hi thang'ah ka-oh in kitoldoh theilouvin kaum e.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Kamit lhin kamit achupmin kho muthei louvin kaum e. O Yahweh Pakai niseh'in na panpina kathum in nami lungsetna ngaichan kakhut teni kahin sange.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Nathil kidang bol hohi mithi dinga phachom ding hinam? Mithi hungthodoh a nathangvah theiding hinam?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Lhankhuh a kon in amahon nami ngailutna longlou hi ahin phongdoh theina diuvem? Suhmangna mun'a umhon nakitah nahi aphongdoh theina diuvem?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Muthim'in nathilbol kidang hohi aseiphong nadiuvem? Thil suhmil delna gama umhon na chonphat na hochu aseiphong theina diuvem?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
O Yahweh Pakai nangma kakouve, niseh-a nakom a katao jingding ahi.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
O Yahweh Pakai, ibolla kei nei paidoh hitam? Ibol a kei a kon a naki heimang hitam?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Kakhang don lai a pat a, kanatna hin thina komcha eina lhutsa ahitan, nagim neina masanga hin thabei leh lungkham tah'in kading e.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Nalunghan na tijat umtah chun eilonvuh'in, tijat naumna chun eithabei sah e.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Hiche hochun sun nilhum in twisoh bangin kavel a eilon khum un ahi. Muthimhi kakinai pipen kagol in apang un ahi.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Nang man ka mite le ka ngailut cheng neilahpeh tai, Thimjing hi kaki naipi pen ka loi chu ahi tai.
