Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Песен, псалом за Кореевите потомци. За първия певец, по наскърбително боледуване. Поучение на Емана Езраева. Господи Боже Спасителю мой, И денем и нощем съм викал пред Тебе
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Нека дойде молитвата ми пред Твоето присъствие; Приклони ухото Си към вика ми.
Защото се насити душата ми на бедствия, И животът ми се приближи до преизподнята. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Считан съм с ония, които слизат в рова; Станах като човек, който няма помощ,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Изхвърлен между мъртвите, Като убитите, които лежат в гроба, За които Ти не се сещаш вече, И които са отсечени от ръката Ти.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Положил си ме в най-дълбокия ров, В тъмни места, в бездните.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Натегна на мене Твоят гняв, И с всичките Си вълни Ти си ме притиснал. (Села)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Отдалечил си от мене познатите ми; Направил си ме гнусен на тях; Затворен съм, и не мога да изляза.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Окото ми чезне от скръб; Господи, Тебе съм призовавал всеки ден, Простирал съм към Тебе ръцете си.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
На мъртвите ли ще покажеш чудеса? Или умрелите ще станат и ще Те хвалят? (Села)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
В гроба ли ще се прогласява Твоето милосърдие, Или в мястото на погибелта
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Ще се познаят ли в тъмнината чудесните Ти дела, И правдата Ти в земята на забравените?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Но аз към Тебе, Господи, извиках; И на ранина молитвата ми ще Те предвари.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Господи, защо отхвърли душата ми? Защо криеш лицето Си от мене?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
От младини съм угнетен и бера душа; Търпя твоите ужаси, и в изумление съм.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Гневът Ти мина върху мене; Страхотиите Ти ме отсякоха.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Като води ме обикалят цял ден, Купно ме окръжават.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Отдалечил си от мене любим и приятел; Познатите ми са мрак.
