Zsoltárok 87

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát.

Ko e Saame pe ko e Hiva ki he ngaahi foha ʻo Kola. Ko hono tuʻunga ʻoku ʻi he ngaahi moʻunga māʻoniʻoni.

2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

‌ʻOku ʻofa lahi hake ʻa Sihova ki he ngaahi matapā ʻo Saione, ʻi he ngaahi nofoʻanga kotoa pē ʻo Sēkope.

3 Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! (Szela)

‌ʻA e kolo ʻoe ʻOtua, ʻoku talanoa ʻaki ʻae ngaahi meʻa ongoongolelei ʻiate koe. (Sila)

4 Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.

“Te u fakahā ʻa Lehapi mo Papilone kiate kinautolu ʻoku ʻiloʻi au: vakai, ko Filisitia, mo Taia, mo ʻItiopea; “naʻe fanauʻi ʻi ai ʻae tangata ni.”

5 És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.

Pea ʻe lau pehē ki Saione, “Ko e tangata ni mo e tangata na naʻe fanauʻi ʻi ai”: pea ʻe fakatuʻumaʻu ia ʻe he Fungani Māʻolunga.

6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! (Szela)

‌ʻE lau ʻe Sihova, ʻi heʻene tohi ʻae kakai, “ko e tangata ni naʻe fanauʻi ʻi ai.” (Sila)

7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

‌ʻE ʻi ai fakatouʻosi ʻae kau hiva mo e kau pulotu ʻoe ngaahi meʻa faiva: “ko ʻeku ngaahi matavai kotoa pē ʻoku ʻiate koe.”