Zsoltárok 86
1 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
En bön Davids. Herre, böj neder dina öron, och hör mig; ty jag är elände och fattig.
2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
Bevara mina själ, ty jag är helig; hjelp du, min Gud, dinom tjenare, som sig uppå dig förlåter.
3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
Herre, var mig nådelig; ty jag ropar dagliga till dig.
4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
Fröjda dins tjenares själ; förty efter dig, Herre, trängtar jag.
5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
Ty du, Herre, äst god och nådelig, af stor godhet allom dem som åkalla dig.
6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
Förnim, Herre, mina bön, och akta uppå mina böns röst.
7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
Uti mine nöd åkallar jag dig, att du dock ville höra mig.
8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
Herre, dig är ingen lik ibland gudarna, och ingen är, som så göra kan som du.
9 Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.
Alle Hedningar, de du gjort hafver, skola komma och tillbedja för dig, Herre, och ära ditt Namn;
10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
Att du så stor äst, och gör under, och allena Gud äst.
11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.
Visa mig, Herre, din väg, att jag må vandra i dine sanning; behåll mitt hjerta vid det ena, att jag ditt Namn fruktar.
12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!
Jag tackar dig, Herre, min Gud, af allt mitt hjerta, och ärar ditt Namn evinnerliga.
13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (Sheol h7585)
Ty din godhet är stor öfver mig, och du hafver frälst mina själ utu det djupa helvetet. (Sheol h7585)
14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged.
Gud, de stolte sätta sig emot mig, och de tyranners hop står mig efter mina själ, och hafva dig intet för ögon.
15 De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
Men du, Herre Gud, äst barmhertig och nådelig, tålig, och af stora mildhet och trohet.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
Vänd dig till mig, var mig nådelig; stärk din tjenare med dine magt, och hjelp dine tjenarinnos son.
17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Gör ett tecken med mig, att mig väl går, att de set, som mig hata, och skämma sig, att du med mig står, Herre, och tröstar mig.
