Zsoltárok 84
1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
En Psalm Korah barnas, på Gittith, till att föresjunga. Huru lustige äro dina boningar, Herre Zebaoth!
2 Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
Min själ längtar och trängtar efter Herrans gårdar. Min kropp och själ fröjda sig uti lefvandes Gudi.
3 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
Ty foglen hafver funnit ett hus, och svalan sitt bo, der de sina ungar lägga; nämliga ditt altare, Herre Zebaoth, min Konung och min Gud.
4 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! (Szela)
Salige äro de som i dino huse bo, de lofva dig till evig tid. (Sela)
5 Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
Salige äro de menniskor, som dig för sin starkhet hålla, och af hjertat efter dig vandra;
6 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
De der gå genom jämmerdalen, och göra der källor; och lärarena varda med mycken välsignelse prydde.
7 Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.
De vinna den ena segren efter den andra, att man se må, att den rätte Guden är i Zion.
8 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! (Szela)
Herre Gud Zebaoth, hör min bön; akta härtill, Jacobs Gud. (Sela)
9 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
Gud, vår sköld, skåda dock; se uppå din smordas rike.
10 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
Ty en dag uti dina gårdar är bättre, än eljest tusende. Jag vill heldre vakta dörrena uti mins Guds huse, än länge bo uti de ogudaktigas hyddom.
11 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
Ty Herren Gud är sol och sköld. Herren gifver nåd och äro; dem frommom skall intet godt fattas.
12 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.
Herre Zebaoth, säll är den menniska, som sig förlåter uppå dig.
