Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ko e Hiva pe ko e Saame ʻa ʻAsafi. ʻE ʻOtua, ʻoua naʻa ke fakalongo pē: ʻE ʻOtua, ʻoua naʻa ke taʻeʻafioʻi, pea ʻoua naʻa ke nofo pē.
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Vakai, ʻoku fakatupu maveuveu ʻe ho ngaahi fili: pea ko kinautolu ʻoku fehiʻa kiate koe kuo nau hiki hake honau ʻulu.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Naʻa nau alea fakalilolilo ki hoʻo kakai, pea nau fakakaukau fakataha ki he kakai ʻoku ke maluʻi.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Naʻa nau pehē, “Haʻu, ketau fakaʻauha ʻakinautolu ke ʻoua naʻa toe ui ʻakinautolu ko e puleʻanga; ke ʻoua naʻa kei manatu ki he hingoa ʻo ʻIsileli.”
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
He kuo nau fakakaukau ʻi he loto taha: ʻoku nau fuakava ʻo angatuʻu kiate koe:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Ko e ngaahi fale fehikitaki ʻo ʻItomi, mo e kau ʻIsimeʻeli; ʻa Moape, mo e hako ʻo Hekaʻā;
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
ʻA Kepale, mo ʻAmoni, mo ʻAmaleki, ko e kau Filisitia mo e kakai ʻo Taia;
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
ʻOku fakataha mo kinautolu foki ʻa ʻAsilia: kuo nau tokoni ki he fānau ʻa Lote. (Sila)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Fai kiate kinautolu ʻo hangē ko hoʻo fai ki he kau Mitiani; ʻo hangē ko Sisela, mo Sapini, ʻi he vaitafe ʻo Kisoni:
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
ʻAia naʻe ʻauha ʻi Enitoa: naʻa nau hoko ʻo hangē ko e kinohaʻa ki he kelekele.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Ngaohi honau ngaahi ʻeiki ke hangē ko Olipi, pea tatau mo Siipi: ʻio, ʻa ʻenau houʻeiki kotoa pē ʻo hangē ko Sipaa, mo Salimuna.
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
ʻAia naʻa nau pehē, “Ketau maʻu ʻae ngaahi fale ʻoe ʻOtua moʻotautolu.”
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
ʻE hoku ʻOtua, ke ke ngaohi ʻakinautolu ke hangē ko e teka; ke hangē ko e veve ʻoku vilingia ʻi he matangi.
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
ʻO hangē ko e vela ʻoe vao ʻakau ʻi he afi, pea hangē kuo tutu ʻae ngaahi moʻunga ʻe he ulo afi.
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Ke fakatanga pehē ʻakinautolu ʻaki hoʻo fuʻu taufa, pea fakamanavahēʻi ʻakinautolu ʻaki hoʻo afā.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
ʻE Sihova, fakafonu honau mata ʻi he mā; koeʻuhi kenau kumi ki ho huafa.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Tuku kenau puputuʻu mo mamahi ʻo taʻengata; ʻio, tuku ke mā mo ʻauha ʻakinautolu.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Koeʻuhi ke ʻilo ʻe he kakai ko koe, ko ho huafa ʻoʻou ko Sihova, ko e Fungani Māʻolunga ʻi māmani kotoa pē.
