Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
O! Dios, no tengas silencio, no calles, ni ceses, o! Dios.
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Porque he aquí que tus enemigos han bramado: y tus aborrecedores han alzado cabeza.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Sobre tu pueblo han consultado astuta y secretamente: y han entrado en consejo contra tus escondidos.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Han dicho: Veníd, y cortémoslos de ser nación: y no haya más memoria del nombre de Israel.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Por esto han conspirado de corazón a una: contra ti han hecho liga.
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
Las tiendas de los Idumeos, y de los Ismaelitas: Moab, y los Agarenos;
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
Gebal, y Ammón, y Amalec: Palestina, con los habitadores de Tiro.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
También el Assur se ha juntado con ellos: son por brazo a los hijos de Lot. (Selah)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Házles como a Madián, como a Sisara: como a Jabín en el arroyo de Cisón:
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Que perecieron en En-dor: fueron hechos muladar de la tierra.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Pon a ellos y a sus capitanes como a Oreb, y como a Zeb, y como a Zebee, y como a Salmana: a todos sus príncipes,
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Que han dicho: Heredemos para nosotros las moradas de Dios.
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Dios mío, pónlos como a torbellino: como a hojarascas delante del viento:
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Como fuego que quema el monte: como llama que abrasa las breñas;
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Así persíguelos con tu tempestad; y con tu torbellino asómbralos.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Hinche sus rostros de vergüenza; y busquen tu nombre, o! Jehová.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Sean afrentados, y turbados para siempre; y sean deshonrados, y perezcan.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Y conozcan que tu nombre es Jehová; tú solo Altísimo sobre toda la tierra.
