Zsoltárok 83
1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
Ó Deus, não estejas em silêncio; não te cales, nem te aquietes, ó Deus.
2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
Porque eis que teus inimigos fazem tumulto, e os que te aborrecem levantaram a cabeça.
3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
Tomaram astuto conselho contra o teu povo, e consultavam contra os teus escondidos.
4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
Disseram: Vinde, e desarreiguemo-los para que não sejam nação, nem haja mais memória do nome de Israel.
5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
Porque consultaram juntos e unânimes; eles se aliam contra ti:
6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
As tendas de Edom, e dos ismaelitas, de Moab, e dos agarenos,
7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
De Gebal, e de Ammon, e de Amalek, de Palestina, com os moradores de Tiro.
8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
Também Assyria se ajuntou com eles: foram ajudar aos filhos de Lot (Selah)
9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
Faze-lhes como aos madianitas; como a Sisera, como a Jabin na ribeira de Kison.
10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
Os quais pereceram em Endor; tornaram-se como estrume para a terra.
11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
Faze aos seus nobres como a Oreb, e como a Zeeb e a todos os seus príncipes, como a Zebah e como a Zalmuna;
12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
Que disseram: Tomemos para nós as casas de Deus em possessão.
13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
Deus meu, faze-os como um tufão, como a aresta diante do vento.
14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
Como o fogo que queima um bosque, e como a chama que incendeia as brenhas,
15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
Assim os persegue com a tua tempestade, e os assombra com o teu torvelinho.
16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
Encham-se de vergonha as suas faces, para que busquem o teu nome, Senhor.
17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
Confundam-se e assombrem-se perpetuamente; envergonhem-se, e pereçam.
18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
Para que saibam que tu, a quem só pertence o nome de Jehovah, és o altíssimo sobre toda a terra.
